dobom!!!

John Stryker Meyer!!!

megjelent az együttesem (a John Stryker Meyer) első albuma, az

"all the others that have been tried" !

(rajta a WONDERFUL LIFE-al!!!(-: )

pontosabban eljutott hozzám a labda, én pedig passzolom tovább:-)

néhány szóban:

a labdát szivárványostól kaptam, innen is köszönömm szépen, tökjót játszottam:-):-):-)

őszintén szólva nincs nagyon elképzelésem john stryker meyerről, szerintem valamiféle katona lehetett, aki okos az most nevessen ki:-) mindenesetre a neve ismerős és jól is hangzik, és illik a képbe.

az albumom címe ebből az idézetből van szedve:

"it has been said that democracy is the worst form of government except all the others that have been tried."

köszönet érte sir winston churcillnek:-)

a játék:

kattints ide, és itt a cikk címe lesz az együttesed neve.

utána katt az idézetekhez és az utolsó idézet utolsó 4-5 szava lesz az albumod címe. izgiii:-)

most a képek közül a harmadikat mentsd el, ez a borítója a cédének.

végül pedig alkoss ezekből egy fántásztís első albumot:-)

én dobom a labdát bandikutnak és bianconeranak:-)

36 és a múlt(???)

naplót is kéne írni, de nembaj, tegnap nem volt lelkierőm. már 8kor amikor hazaértem olyan fáradtnak és használhatatlannak éreztem magam, mintha egész délután futottam volna. pedig nem is. de fáradt meg használhatatlan az télleg voltam, és ez a mai napra is átnyúlt, ezért úgy döntöttem hogy nem megyek táncra, már csak azért sem emrt szombaton sikerült emgfáznom és most két kanál levesbe is belefulladok...
de ettem egy csomó gumickurot, meg egy szelet csokitortát, meg kb mindent amit itthon találtam és úgy éreztem, hogy jobb kedvem lesz tőle:-) megvettem a cosmot is, amit pénzügyi szempontból talán nem kellett volna, de nagyon vonzott a három oldalnyi jennifer aniston, és az egésztől jobb kedvem lett, főleg, hogy közben a szépséges nackómat is nézegettem:-) most azt gondoljátok, hogy egyszerű lélek vagyok, hogy ilyenekkel terelem el a rossz hangulatot, de ez kellett, és kész, mert az ilyesmit is az életem részének érzem...!!!:-) azért remélem, hogy akik elolvassák ezt azok megértik.

egyébként a mai nap borzalmas lett volna, de mégsem volt az, sőőőőt:-) de ehez tudni kell az előbb történteket. vagyis azt, hogy vasárnap mit alkottam.
rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképp már megtaláltam a tökéletes nadrágot, amit hónapok óta keresek, csak nem vettem meg mert előszöris még nem volt annyi pénzem, meg mert én nem vagyok hajlandó 38as nadrágot venni. úgy határoztam tehát, hogy az se érdekel, hogyha csak a 40es jó rám, mert nem az a lényeg, és különbenis a zarában oylan KICSI ruhák vannak, és úgyse látja senki, mert a számocska úgyis belül van. és mivel már a pénz is összegyűlt hozzá (azért még maradtak eladó apróságaim...ha valakit érdekel, ugyanis most cipőre gyűjtök:-) ) vasárnap délelőtt fél11 kor elindultam hogy megszerezzem a nackómat.
kicsit rosszul éreztem magam mert olyan üres volt minden, de úgy határoztam hogy ha már elindultam és a keletin is átvágtam emiatt, akkor nem mehetek vissza naci nélkül. és mikor felpróbáltam a 38ast NAGY VOLT RÁM!!! a zarában, a harminnyolcas nadrág NAGY volt rám:-) és a 36os meg jó volt, é nem volt benne cucókám meg semmi, és meg se fulladok benne mert pont jó:-)
szóval minden de télleg MINDEN szempontból tökéletes nacit vettem, így nem is sajnáltam érte azt a sok olyan nehezen összespórolt pénzt:-)
természetesen nagyon boldog lettem, és összefutottam még olival is ami azért is jó mert megmutathattam valakinek a szerzeményem, de amiért még jobb: oylan rég találkoztunk, és oylan jó volt egy kcisit dumcsizni, még akkor is ha télleg csak egy kicsi volt mert siettem, mert ugy volt hogy megyünk ki a repcsitérre... na midnegy a lényeg, hogy tökjó volt találkozni, és megbeszéltük hogy összefuthatnánk még vmikor a héten, ugyhogy msot igyexem találni valami ésszerű időpontot amikor ráérek.:-)
szóval megszereztem a nacit, és hazatértem, és kiderült, hogy mégsem kell nekem is kimenni a repcsitérre, ezért megsütöttem az egyik pizzát amit anyum előkészített.
aztán rohantam cserkészni, persze így is elkéstem, de ez nálam igazán nem különlegesség...(sajnos)

a délután többi részéről annyit, hogy dzsek voltam a titanikból, és lulu-rózzal szárnyallllltam:-) és mint midnig most is tökjó volt újralátni azt a sooooksokmindenkit akiket ugy szeretek:-) orsival ismét nem tudtunk egy misét végigülni visszafolytott nevetés nélkül, és a legszebb ebben hogy az ilyen esetekben általában az egyikünk azt sem tudja mi van....:-)
jó volt nagyon, csak mire hazaértem egy kicsit úgy éreztem, hogy többet várok el magamtól, mit amit meg tudok tenni, és tudom, hogy vannak dolgok amikkel kapcsoaltban nincs is értelme ezen gondolkodni, mert anniyra nem aktuálisak már, csak néhány apróságba az életemben nem tudok nem belegondolni... de ebbe nem megyek bele, mert én sem egészen tudom, hogy mit akarok mondani:-)

ma (vagyis hétfőn) tulajdonképp katasztrófa napom volt, már csak azért is mert hétfő, meg mert álmos voltam, és mert már megint ESIK A HÓ.... de végülis naaaagyon jó volt:-) mondjuk közlekedni a hóban egy kicsit megviselt, mert a nadrágomra nagyon vigyázva az út 80%át lábujjhegyen tettem meg a többi részén meg vagy a villamoson álltam vagy úgy jártam mintha nem tudnék járni. nem akartam hogy már most koszos legyen szegénykém, olyan szép:-)
aztán én egész nap nagyon lelkes voltam, és nagyon emg voltam elégedve, és tudom hogy gyakorlatilag csak az vette észre a nackómat akinek eldicsekedtem vele, de úgy éreztem hogy mindenki észrevette. remélem a hajamat már annál kevesebben vették észre...:-)
és most az osztály nagy része síel, vagyis szokatlan nyugi és béke és csend, de komolyn néhja télleg CSEND van, ami annyira jóóóó:-)
viszont a leglényegesebbek meg nem mentek sehova, úh ez a hét eégsz jó lesz, leszámítva néhány apróságot amit túl kell élni:-) de ilyen mindig van.

és most rákészülök a holnapra, amiről azt gondolom hogy borzasztó szenvedés lesz, és azthiszem nem ettem elég hízlaló tortát, csokit, szalonnát, kenyeret (:-) ) és nem töltődtem fel eléggé a cosmoból és a nacimból a holnapi nap átvészeléséhez, ezért valszeg egy kicsit hisztis leszek és elkeseredett, de ez nem fog látszani mert tovább fogok örülni a nacimnak meg az életnek, meg az embereknek, meg a hónak:-) de a nacinak télleg.

láki tu bí ölájv

kalandos volt ez a nap. reggel csak felkeltem és olvastam, és utánanéztem, hogy hogyan lehet eljutni az lg outlet-be. akkor azt hittem ugyanis, hogy oda akarunk menni.
bellával fél1kor találkoztam a nyugatin a villamosmegállóban elöl. innen móricz, 40-es busz, pontosabban 240-es, amivel elmentünk budaörsig, ahol meg átszálltunk a 141-es buszra.

és itt kezdődött:-) elmélyülten dumcsizgattunk, és akkor észrevettük, hogy nem pont ott vagyunk, ahova menni szeretnénk, ugyanis mi a premier outlet-et kerestük, nem az lg-t... semmi vész, leszálltunk a buszról, és egy domb tetjén voltunk amúgy, ahonnan láttuk is a mi premier outlet-ünket.
mondtam bellának, hogy áh, nincs ez messze, lesétálunk, fél óránál nem lesz több. hát nem számítottunk semmi váratlan akadályra, különbenis szeretjük a kalandokat...:-)
lesétáltunk a domboldalon, amit gyönyörűen beterített az érintetlen hó (petrsze mi végigtrappoltunk rajta, de egészen addig gyönyörű és érintetlen volt.) ma már amikor a dózsa györgy úton sétáltam akkor éreztem, hogy kezd tavasz lenni, mert nagyon szépen sütött a nap, és még csak nem is fáztam:-)
és msot is ahogy mentünk le azon a szép havon, sütött a nap, és szinte hallottam a madárcsicsergést.
lent egy autóútba ütköztünk, amin átvágtunk, és mentünk tovább célirányosan az outlet-ünk felé.

ekkor bella meglátott egy falat. legalábbis elsőre falnak hittük. távolról arra gondoltam, hogy á, em gáz, átmászunk rajta, nem tűnik túl magasnak. elindultunk tehát, egy kicsi patakon is átkelve, nagy buckákon átvergődve, és amikor közel értünk rá kellett jönnünk, hogy ez vonatsín, rohadtmagasan... még örültünk is mert a töltés (vagy minde hívják) oldala nem volt túl meredek, éshát egy sínen átmenni nem olyan bonyolult dolog. elindultunk lefelé a tölté előtti mélyedés-félébe, ami telt volt száraz náddal. arra következtettünk, hogy itt nyilván egy tó volt régen, azárt van itt ez a sok-sok nád. nem is sejtettünk semmit.
szóval lementünk szépen a régi tó medrébe a nádak közé, de valahogy oylan fura volt az egész, kezdtünk gyanút fogni, hogy ez így nem egészen stimmel.
nem tudom, hogy a nádak el voltak hajolva, és csak képzelem, de igy visszanézve télleg mitnha az alján csak a nádak teteje látszott volna...
mindenesetre álltunk ott és néztük hogyan juthatnánk fel a sínekhz, amikor bella megszólalt, hogy it csobog valami... és akkor én nagyon megijedtem, mert beigazolódni látszott a gyanúnk, hogy egy kétesen befagyott tó tetején álldogálunk, és a jeget csak a ráhullott hó miatt nem látjuk....

amilyen gyorsan csak tudtunk kivergődtünk a mélyedésből, és elkezdtünk biztonságosabb átjárót keresni amin keresztül a sínek túloldalára jutunk. mondanom sem kell, nem volt túl sok szerencsénk, végül visszamentünk ahoz az úthoz amiről a befagyott tó felé indultunk, és úgy határoztunk, hogy akkor most stoppolunk.
nem votl nagy sikerünk... egy busz vett fel minket végül, turistabusznak nézett ki, de szerencsére a vezető magyarul beszélt, és mondott vmit a buszról, de nem volt teljesen tiszta, hogy milyen buszon vagyunk végülis... annyi baj legyen, a lényeg hogy átvitt a sínek túloldalára, és ott lerakott mert ő meg visszakanyarodott. nagyon aranyos volt amúgy a vezető.
amikor leszálltunk végképp nem tudtuk hogy hol vagyunk és hol van hozzánk képest az outlet, úh egy bajszos bácsit kérdeztünk meg, aki nagy igyekezettel magyarázta nekünk hogy mikor merre kanyarodjunk.
megpróbáltuk követni az utasításait, amiből az lett, hogy az autóút szélén bénáztunk és két centire a kocsiktól igyekeztünk előre jutni. hát elég izgis volt, főleg amikor egy felüljáró alatt eghy icipici keskeny járdacsíkféleségen kellett átjutnunka túloldalra.

nagyon megörültünk, amikor rátaláltunk egy buszmegállóra. a busz persze nem akart jönni, úgyhogy itt is megpróbálkoztunk a stoppolással, de itt se volt sok sikerünk. (pedig rögtön elsőre egy land rovert akartunk megállítani, de úgylátszik nem voltunk elég szimpatikusak....:-) ) amikor végre végre jött a busz, kiserült, hogy csak egyetlen megállót tudunk vele menni, és akkor közelebb ekrülünk a célhoz, de ha többet mennénk csak még rosszabb helyzetben lennénk...
mindenesetre mentünk egy megállót, és innen tovább indultunk gyalog, amerre a buszvezető mondta. mert ez a buszvezető is nagyon segítőkész volt, és még a jegyünket se kellett megmutatni, ami tulajdonképp nem is volt.
továbbra is egy szép széles autóút szélén kellett libasorban totyognunk, úgy hogy közben ne essünk bele balra a szakadékszerű völgybe, és ne dőljünk ki jobbra a kocsik elé.
egy kereszteződésen a járdaszigetek segítségével átügyeskedtük magunkat egy óriási út szélére, ami minden bizonnyal már az autópálya volt, vagy legalább már a kezdete, mert hatalmas volt, és elég félelmetes is volt a szélén sétálgatni.

egy hosszabb séta után az autópályaszerűség mellett végre megláttuk az outlet-et, ami szinte karnyújtásnyira volt, már csak egy nagy havas téren kellett magunkat átküzdenünk a térdig érő hóban. ami egyébként nagyon hangulatos volt, és nagyon szép volt, de nem szerettette meg velünk a telet, mert a csizmánkba így felülről is hullott be a hó, meg egyébként is már teljesen szét voltunk ázva, és szétgyalogoltuk a lábunkat mire odaértünk.

de odaértünk:-) közben tizennyolcezer tüskés sövényen kellett átvergődnünk, hatvanszor estünk bele a hóba és csúsztunk le különböző csatornák, patakok, és sima bombok oldalán, az összes úton ami mellett mentünk leglaább kétszer háromszor keresztülszaladgáltunk, és kábé másfél-két óra alatt amig a kis kirnádulásunkat jártuk úgy 5 percig voltunk rendes gyalogosoknak kitalált járdán...
de nagyon vicces volt, néha kcisit kétségbeejtő és ijesztő, de mi nagyon élveztük:-) kell egy kis kaland... és képek is vanak róla (mondanom sem ekll menynire fantasztikusak) de azt madj a bellától ha megszerzem akkor.
az outlet egyébkét klassz volt! amikor odaértünk azzal kezdtünk hogy ettünk meg ittunk gyorsan valamit, és egy kcsit lenyugodtunk, aztán egy mango-s kezdéssel körbejártuk majdnem az egészet:-) télleg minden nagyon-nagyon le van árazva itt, és tök jó cuccokat találtunk:-)
mondjuk itt is voltak kevésbé baráti árak. dehát végülis ha belegondolunk a 12000 forintos nackó eredetileg 24 volt, uh nem panaszkodhatok.
én egy pulcsit szemeltem ki magamnak, meg gy felsőt, nacit terrrmészetesen nem találtam. bella vett egy felsőt, de neki is maradtak sztem még kiszemeltjei:-)
mindenesetre nagyon kalssz volt meg minden, csak azt sajnáltuk, hogy a zoknink nem száradt emg teljesen vásárolgatás közben.

este egy kicsit el voltunk bizonytalanodva a jövőnkkel kapcsolatban, mert nem nagyn tudtuk hogy milyen módon fogunk hazakeveredni pestre... végül a hotdogos fiú útbaigazított minket, és megtaláltuk a buszmegállót, ahonnan ketten 250-ért egy kényelmes kis volán buszon hazautaztunk, avygsi pontosabban az etele térre, amit egyikünk se ismert, de ha már budapesten vagyunk akkor mindegy hogy hol, hazatalálunk:-)
végül a 173E-s buszt sikerült elcsípnünk, amivel eredetileg a blaháig akartunk menni (arról tudtuk biztosan hogy ott megáll és azt még mi is ismerjük) de végül a móriczon is volt megállója, uh már itt átszálltunk a 6os villamosra, amivel aztán nyugati, ahonnan metró és haza.
szóval eléggé izgalmas volt, valszeg mindketten meg fogunk betegedni a közeljövőben, anniyra átfagytunk, de legalább szépeket láttunk, és mi jól éreztük magunkat:-) csak azt sajnáltuk a legelején hogy nem volt nálunk két hatalmas zacskó amin leszánkózhattunk volna azon a legelső békés lankás kis domboldalon...:-)
mindenesetre kalssz volt ez, de azért inkább majd tavasszal csinálunk hasonlóakat, a meleg(ebb)ben...

köki és altair

jóóóó napom volt ma:-) délelőtt nem, az teljesen átlagos volt, de délután:-) improról egy "kicsit" elkéstem... hát, annyí baj legyen, azért nem maradtam le mindenről:-) ismételtünk régi dolgokat, meg a téma&variáció mindenféle változatait (mármint a variáció változatait, amik tulképp a téma változatai de ne menjünk ebbe bele). szóval jó volt.
aztán négykezeseztünk, több-kevesebb sikerrel, najó ez nem is igaz, mert tök jól megy már:-) igaz, hogy már hatszor megtanultam kotta nélkül de még mindig nem megy, de nem érdekes:-)
aztán impro után végre teljesen beázott a cipőm, mert ahoz volt hangulatom hogy a szigszalagokkal körbetekert leszakadt talpú kedvenc cipőmet vegyem fel, és ebben a zuhogó gó sem tudott megakadályozni... hát ennyi eszem van:-)
de nem a beázott cipő itt a lényeg, hanem hogy opival elkezdtünk beszélgetni, és addig beszélgettünk, hogy elvillamosoztunk a lehel térre, ott felszálltunk a metróra és elmentünk köki-ig, meg vissza a nyugatiig:-)
és olyan jó volt! megbeszéltük, hogy majd ha meleg lesz, akkor egyszer nagyon-nagyon korán am,ikor még nem jött fel a nap, kibicajozunk a gellért-hegyre, és mivel akkor még nem járnak a kocsik az út közepén fogunk mnni mindenhol, és a gellért-hegyről nézzük a napfelkeltét:-)
és ha majd nyár lesz akkor hátizsákkal fogjuk körbejárni budapest környékét, vagy tudomis én mit, és ott alszunk ahol lemegy felettünk a nap. értitek:-)
és majd hippiskedünk, meg minden, mert kiderült, hogy mindketten szeretünk hippiskedni, meg nyáron csak mezítláb mászkálni, meg egyszálhátizsákkal kirándulni, meg tavasztól őszig bicajozni, meg a nyarat, meg metrózni, meg villamosozni, meg eltévedni idegen helyeken nyárno a melegben...
felszállni valami békávéra menni egy ideig leszállni, és bolyongani, és azt se tudni hogy hol vagyunk:-)
és ez mind olyan jóóóó, és úgy szeretem, és az opi is és tök jó, amikor rokonlelkeket találok!:-)
szóval ez volt impro után.

aztán verabella altair:-) a cipőmből csavarni tudtam volna a vizet mire odaértünk... de ez nem zavart. egészen alulra ültünk most, egész kis kényelmes helyre, és oylan jókat dumcsiztunk...:-) lelkiztünk is, emg minde ami eszünkbe jutott, meg megfigyeltük a mellettünk ülőket, ami igy leírva kevésbé vicces, de látni egészen más volt, hát még megvitatni a jövőjüket...:-)
kávéztunk, emg szendóztunk, meg csokis marlenkáztunk, és beszélgettünk beszéglettünk beszéglettünk:-) fél7től ismét ottvoltunk majdnem zárásig, sőőt, és olyan jó volt:-) félhomály, meleg, puha babzsákbigyók, süti, szendó, kávé + bella meg vera...:-) szeretem ezt csinálni.
és holnap megyek bellával törkbálintra a nagy nagy outletbe hátha találok magamnak nadrágot:-) persze esélytelennk érzem, de nem adjuk fel a reményt. bella azt mondta h van mango outlet is, hát remélem sokkalsokkal olcsóbb mint a nem outlet mango:-) ééértitek.

most pedig tovább álmodozom egy tökéletes hétvégéről, amit nem tudok megvalósítani a 25-30 fok, és a diavetítő hiányában... arra gondoltam, hogy szombatonelmegyek kirándulni, és egy nagy-nagy virágos réten napozok, és cigánykerekezek (mert már tudok olyat is!!!) , és nézem a virágokat, meg a madarakat, meg a felhőket, meg a napot, és táááncolok és ééénekelek, és festek, meg gitározok, meg nagy kockás pokrócon piknikezek, aztán legurulok a domboldalakon...és nem veszek cipőt...
aztán hazamegyek mire sötét lesz, pattikukit pattogtatok, és sok sok vizet viszek be a szobába... mindenhova illatos gyertyákat és füstölőt rakok, és egy nagy-nagy lepedőre diátvetítek:-)
megkeresem a régi diavetítőt, és az 1001 éjszakás diá(ka)t, és egész éjszaka seherezádé leszek...
vasárnap délben kelek fel, vagyis úgy hogy még odaérjek bicivel a déli misére, és délután felszállok a hévre és elhévezek budakalászra, és az omszki-tó stégjéről a lábamat a vízbe lógatom és kavicsokat dobálok a vízbe, és gitározok és táááncolok és ééénekelek, és nézem a napocskát, a felhőket, a madarakat, a tavat, a halcskákat, a házakat, az embereket, és rácsodálkozom a világra, mert anniyra gyönyörű a kép, és eszembe jut, hogy valaki, aki ezt az egészet kitalálta, és megalkotta lenéz rám, és velem együtt boldog, nagyon-nagyon-nagyon...:-)

tavasz, napsütés, szabadság, táncitánci, lálálá, vízcsobogás, madárcsicsergés, nyári zápor+szivárvány, zenélni, szeretni, élni és nem csak létezni, beszívni a tavasz illatát, érezni a nedves füvet a talpam alatt, átfutni a locsolón, bemenni a szökőkútba/tóba/patakba/folyóba, éjszaka elázni, az üres utakon kószálni, feküdni egy fa tövében, festeni a virágokat, megszagolni a virágokat, fáramászni, lepkét nézni, ruhástul a vízbe ugrani, nevetni, nevettetni, gondolkodni, olvasni, írni, enni, inni, bicajozni, repülni, felhőket nézni, tavaszodnitavaszodnitavaszodni....

és azt fogom akarni, hogy ez a pillanat örökké tartson, és mindig halljam a szitakötők zizgését, meg a halacskák ficánkolását, meg a nád susogását, meg az emberek nevetését... és azt fogom kérni, hogy mindenkinek legyen meg a lehetősége, hogy átérezze azt, hogy ez mennyit ér, és mennyire gyönyörű...

hó minden

ma reggel kinéztem az ablakon, és minden tiszta hó volt és -5 fok. nagyon örülnék, és nagyon szeretnék angyalt csinálni meg rohangálni benne meg ilyesmik, de annyira hideg és téli, hogy emiatt nagyon utálom az egészet...
tavaszt szeretnék. és most hogy tudok cigánykerekezni végre azt is kipróbálhatnám egy virágos réten a magas fűben...és akkor nem gondolkodnék állandóan azon, hogy túúúl sokat kell egyszerre tanulnom, és igy egyik se lesz az igazi, meg biosz és fizika házidogát is el kéne kezdenem... pfff...

mindenesetre hallgassatok wonderful life-ot, én is azt teszem, és amikor becsukom a szemem úgy érzem, hogy "the sunshine fills my hair, and drems hang in the air..."
http://www.youtube.com/watch?v=TWhWDYfDFCk&feature=related
(293-an nézték meg előttem!!!:-))

fuckup with marmalade

szószerint lekváros bukta:-) nemrég találtam valahol, és megteccett, és kezdem úgy érezni hogy ez egy jel mert tökéletesen ráillik a mostani hangulatomra...
hááát, hétvégén nagyon aktívkodtunk. szombat este legalábbis mindenképp, de ha most mégegyszer le kéne írnom (már a naplómban szerepel) valószínűleg teljesen megsemmisíteném a maradék hangulatomat, nem is beszélve a többiekéről:-) azért ha meglesz az a fantasztikus kép ami készült rólunk, lehet, hogy megmutatom:-)
vasárnap reggel rettentően fáradtnak és büdösnek érztük magunkat (a magunkkal most verabellaénre gondolok), bár én gyorsan lezuhanyoztam meg hajatmostam, hogy cserkészni csak minimálisan nyúzottan és koszosan menjek...:-) azért jó volt a vasárnap, nem mondom, hogy kipihentem magam, de általában soha nem szoktam kipihenni magam. most is 23:40 van én meg ilyen haszontalan dolgokkal foglalatoskodom...
hétfő...nem sokra emlékszem.behúztam a nyakam.este táncolni mentem:-) még jobban lecsökkent a csoportunk létszáma, úgyhogy ezentúl össze leszünk vonva a szerdai csapattal. háát, kicsit negatívan gondolok erre, mert nem szeretek új társaságot megszokni, ráadásul én meglepően fiatal vagyok oda, és már a viki sem jár táncolni, meg különbenis nekem szerdán zongorám van, ami valljuk be mégiscsak fontosabb dolog az életemben.minden szempontból:-)
azért jó volt ez a mostani tánc, kicsit felpörgettük az új lépések tanulását, hát én nem is nagyon birtam követni... vagyis jó sokat bénáztam, de semmi vész:-)

ma pedig az utolsó két órára elértem a teljes használhatatlanság állapotát. éneken egy kicsit el is aludtam.nókomment. itthon jóbarátokat néztem egy puding társaságában, azthiszem ez volt a nap fénypontja. a hittan ma is tök jó volt, azt mindig szeretem, csak olyan hihetetlenül fáradt voltam, hogy nagyon erősen kellett koncentrálnom, hogy megértsem a szavakat ne csak halljam.
hittan után úgy döntöttem, hogy képtelen vagyok hazajönni, inkább elmentem altair-ezeni, és egy capuccino megegy csokis marlenka társaságában matekoztam, és tovább tanulmányoztam a Szentírást, valami szép után kutatva. végülis a mustármagos példabeszédet szemeltem ki, ami tulajdonképp talán sehogy nem kapcsolódik a mai naphoz, de szeretem, és megnyugtató volt a melegben kényelmes párnák közt, kávéval és sütivel olvasgatni, és gondolkodni egy kicsit.

"mihez hasonlítsuk az Isten országát?milyen példabeszéddel szemléltessük? olyan az, mint a mustármag.amikor a földbe vetik, kisebb minden magnál, amely a földön van, de ha elvetették felnő,és nagyobb lesz minden veteménynél. olyan nagy ágakat hajt, hogy árnyékában fészkelhetnek az ég madarai."
(Mk 4,30-32)

szóval ez történt péntek óta, és izgatottan várom a hét további eseményeit. ha-ha-ha. ja és rakok képet a bence szalcsiavcsijáról, most jutottam ugyanis hozzá a képekhez...:-)

kettősség

ma kicsit túl mélyen néztem befele...és egy kicsit meg is ijedtem attól aki vagyok, de olyan jó volt...:-) impro után opival átmentünk a 10esbe gyakorolni a négykezest fél órára, de aztán kicsit több lett belőle, és nem feltétlen a négykezest gyakoroltuk. mindenesetre azthiszem egy óra alatt kipihentem egy évet...

téli bejegyzés...

...mert tél van és nem értem, hogy miért miért miért? nos lássuk mi történt február harmadika(???) (tudomásom szerint) szerda óta.

a vizsga szombaton végülis jól sikerült. fél tízre akartam beérni, hogy még tudjak bent kicsit gyakorolni, meg felolvasztani az ujjaimat, meg ilyesmi. persze nem jött össze, mert 9kor ébredtem fel, és volt öt percem felöltözni, egyszer eljátszani lassan kottából a darabjaimat, reggelizni és elindulni. hát a reggelit inkább kihagytam, eljátszottam szépen mindent, najó nem szépen, és sikerült fél előtt 5 perccel elindulnom. beértem, megtaláltam vikit, mégegyszer eljátszottam kottából "lassan", és már mehettünk is le az egyesbe. nagyon sokan voltak... 4. voltam, ami tök jó, mert legalább hamar túlestem rajta. igaziból amikor ott ültem nem nagyon érzékeltem a külvilágot, és ez nem pozitív mert többek közt azt se hallottam ahogy játszom, csak úgy játszottam. és ezt én nem szeretem. a bach ment, mondjuk volt egykét bizonytalanság benne, de nem volt vészes. a müllerbe ismét egészen új és különleges helyeken rontottam bele, de legalább mindig tovább tudtam menni. az is valami. azt, hogy a dinamika mennyire stimmelt azt semennyire sem hallottam, de állítólag a bach tökéletes volt a müllert meg lehetett vna bátrabban. hááát, ezvan. én boldog vagyok hogy semmit nem rontottam el annyira, hogy ne tudjak továbbmenni... aztán még ott ültem háromnegyed 12-ig, és hallgattam a többieket. többek között somát, akibe 'naaaaaaaaaaaaaaagyon' szerelmes voltam 2005 vagy 2006 nyarán:-)

kicsin egy elektronikus(:/) zongi társaságában:-) dász iszt fántásztís:-)

pénteken a farsang... mi szerveztük, ezért ott kellett maradnom háromtól NYOLCIG... és nem mehettem zongira meg improra miatta... egyébként tulajdonképp semmit nem csináltam. eladtam néhány régi ékszert, így már majdnem van egy nackónyi pénzem. szeretnék egy nacit ami jó rám, mert az összes nacim nagy, de az összes... és találtam is két kalssz nacit, de egyik sem teljesen tökkéletes. ezt majd még kifejtem asszem. ezenkívül ingyen ettem sütit és nyuszihúst, ami egy kicsit bizarr, de nagyon fincsi volt.

itt éppen aktívan pénztkeresünk. hahaha... azért vagyok tiszta pöttyös mert retrós volt a 'keretmese'

szerdáncsütörtökön nem is tudom mit csináltam. csak a zongórákra emlékszem, de azokról nem tudok semmit extrát mondani, mert azok mindig tök jók, és mindig eeeeeeeeeennyire szeretem őket:-) ja igen, szerdán veráztam, csütörtökön meg a makarénát próbáltuk, amit végül nem is tanitottunk meg senkinek. ez van.

és akkor vasárnap. verával vásárolgattunk, mert mindeketttőnknk nackóra van szüksége, meg miért ne? és megtaláltam azt a két nacit amit ha összeraknánk és megnegyedelnénk az árukat akkor éppen tökéletesek lennének. az egyik világos, semmi extra nincs rajta és jó hosszú, még az én lábaimra is hosszú, amire mindigis vágytam de csak 38-ast találtam belőle, és egyrészt a csípőmnél hatalmas rám, meg különben sem veszek 38-as nadrágot. kész. a másik tökéletes lenne, mert 36-os végre sehol nem nagy rám, és világos, és még az se zavarna hogy kicsit direktlyukas, de az meg éppenhogy nem rövid... persze mindkettő nyolcezer kilencszáz kilencven forint, és igazatok van hogy az nem is olyan vészes egy naciért, de nekem nincs ennyi pénzem, és még a springfield-ben si talátlam háromezerre leárazott nacikat. más kérdés hogy azok nem feleltek emg az elvárásaimnak, de létezik oylan naci ami árban legalább jó.

ma (a tegnapnak nincs túl sok jelentősége. tanári koncertre mentem, uh nem táncoltam, meg pálmával sütöttünk rántotthusit) viszonylag túlélhető napom volt. kicsit kétségbe vagyok esve a töri meg a latin miatt, de elhatároztam hogy megtanulom jól érezni magam. szerencsére van kitől tanulnom:-)
szóval ma eljöttem arról a borzalmas matekverseny izéről, amin úúúgyis csak olvastam volna, és itthon (edzés helyett...áh..) főzte m tésztát csináltam egy salit, meg sütöttem fűszeres husit. nagyon fincsi lett, kicsit táborízű volt a husi, de direkt attól volt jó :-) aztán elmentem hittanra, ahonnan ismét feltöltődve értem haza, és elhatároztam hogy megtanulom jól érezni magam. de télleg. persze a lelkem mélyén nagyon mérges vagyok, amiért ma is esett a hó meg az eső meg mindenféle undiság, emg hideg is van, de azért megpróbálom jól érezni magam.ennek az első lépéseként ma pl 10kor már ágyban leszek (elméletileg) és már csak az lesz a dolgom hogy olvassak. most nagy erőkkel olvasom a vörös és feketét, mert kivettem a ragyogást, és már nagyon kiváncis vagyok rá:-) mert a filmet nézve (kb 10 percet láttam belőle, féltem gyedül megnézni) egyre jobban kezdett érdekelni, meg joey miatt alapból. és rájöttem, hogy joey miért fél a kislánykísértetektől!!! mert a ragyogásban is kislánykísértetek vannak!!! ez nekem akkora felfedezés:-) !!!

jaaa, és megnéztük vasárnap a bűn és bűnhődést filmen. meg votlam elégedve, végre egy film aminek köze van a könyvhöz. persze sokminden lényegtelen "apróság" kimaradt, de egyáltalán nem volt miattuk hiányérzetem, és különbenis nehéz lenne 3 órába besűríteni 600 oldal minden részletét... szóval kalssz volt, bár aki a könyvet nem olvasta annak lehet h nem minden tiszta. uh szerintem ha kiváncisak vagfytok előbb olvassátok el a könyvet, és rdemes, mert tök jó. meg a vörös és fekete is tök jó ám, csak már annyira kiváncis vagyok a ragyogásra azért sietek a vörös és feketével kicsit.

ko

azthiszem ennél már csak jobb lehet, de tévedek. mert szombaton vizsgázom...
szóval eddig sem volt minden felhőtlen és elég hullámzó a hangulatom, de eddig azt mondtam hogy mert tél van. rá kellett jönnöm, hogy nem az a baj hogy tél van, hanem az hogy szét vagyok csúszva. ez most panaszkodós és lehangoló lesz...

szóval ma volt a fantasztikus zongora közösóra-koncert... nem voltak semmiféle illúzióim, tudtam hogy ez nem lesz tökéletes, de annyira szar volt, hogy engem is meglepett.
délután kicsit elaludtam, és amikor elindultam a zenesuliba úgy éreztem magam, mintha a kivégzésemre mennék. vikivel találkoztam a buszmegállóban, úgyhogy legalább ez pozitív volt. aztán odaértünk és beléptünk az egyes terembe... sok sok ember... azzal biztattam magam, hogy mire én sorra kerülök a kicsik úúúgyis elmennek..
aztán a kicsik mindnt eljátszottak, hurráhurrá, rövid szünet... előremásztunk kipróbálni a zongorát. a zongorával persze semmi probléma nem volt, vagyis én szeretem azt a zongit, csak az volot a baj hogy mikor odaültem elfelejtettem hogy is vannak a darabjaim...
aztán amikor télleg el kellett játszanom mármint nem csak próbálgatni, hanem ugy hogy figyeltek is.... katasztrófa volt.
a bach-ot amivel egyébként semmi gond nem szokott lenni kétszer kezdtem el. aztán itt-ott gykét hanghiba meg miegymás, azt se tudtam hol vagyok, csak úgy játszottam a semmibe...
szonáta... ezzel akkoris bajban vagyok ha nincs ott senki. mert oylan darab amit nem tudok egyszerűen megtanulni. minden nap újra kell tanulnom kotta nélkül...
hát végülis nem azzal volt a baj hogy nem tudtam kotta nélkül, hanem minden mással... még a pedált sem találtam meg, a szüneteket rohadtul nem tartottam meg, és akkor a dinamikáról ne is beszéljünk...
tökéletes csőőőd... úgy is éreztem magam. próbáltam nem ránézni az emberekre, aztán mikor leültem erősen koncentráltam hogy semmiképp ne sírjak...

és úgy érzem ennél rosszabb már nem lehet, de mégis lehet,mert szombaton vizsga, és ugyanezeket a darabokat kell eljátszanom...és még több ember előtt...
és tudom hogy szombatig mostmár végig ideges leszek, és fél óránként vagy nagyon fel eszek pörögve, vagy morcos leszek és türelmetlen...
és mivel a szombat is fos lesz valszeg utána is még egy darabig gyűlölni fogom a világot...

de legalább megtudtam ma, hogy kicsoda dávid, akiről olyan sokat hallok, de eddig csak annyit tudtam róla hogy zongorázik. mondjuk most se tudtam meg sokkal többet de leglalább tudom kiről van szó, és nem csak úgy bólogatok.

nagyon nagyon szeretnék egy csokis marlenkát és egy melange-ot... meg egy normális zongorát, ami nem pianino, és aminek nem járnak ilyen rohadtul nehezen a billentyűi mint az itthoninak... és szeretném kipihenni magam és jóbarátokat nézni, és azt szeretném hgy egy kicsit szűnjön meg a világ körülöttem meg az emberek meg a porblémáim...

"macsakazjöjjönaki...

...könnyen szédül, aki úgy indul el, hogy a végére ér..."

sszóval február másodika van, hétfő. a délelőttöm nókomment... reported speech-ről elképzelésem is alig volt, meg úgy általában az angolt végigtippelgettem. mi az a particular? és miért kell olyat irni a broke mögé? én azt hittem hogy az azt jelenti hogy törni...

föci? csak a szokásos. amit tudtam azt is összevissza kevertem, amit meg nem tudtam azt nem tudtam.

töri meglepően jól ment. bár félek mert amikor ezt gondolom általában nem találom el. az esszébe igaziból még soksokmindent tudtam volna írni, csak akkor nem lett volna értelmes egymás után az a sok mondat...hát, ez van.

délután pálmáztam:-) igaziból annak indult hogy zongizunk, meg mutigatok neki pár eladót. aztán ott lyukadtunk ki, hogy mutattam neki pár eladót, majd mélyenszántót (annyira jó ez a szó!!! egy verselemzésben használtam életemben először, és tök egyedül találtam ki. mármint nem a szót, csak a létezését...(-: ) szóval utána mélyenszántót beszgélettünk négyesben a nagyszüleimmel.

és este táncoltaaam!!:-) ami megadta a hangulatomat, és tök jó volt, és elhtároztam hogy ezentúl írni fogom a lépéseket hogy ne felejtsem el, és most jobb oldalon alulrább ti is megnézhetitek őket, mert ide írtam fel magamnak. persze lehet hogy van amit kihagytam, meg az ilyenolyan forgások különböző változatait nem irtam fel külön-külön. szóval nem oyan egyszerű ezeket mind észben tartani mint ahogy látszik:-)

de szóval a tánc jómóka volt:-) nagyon nevettem, mert vikivel sokatmondó pillantásokat váltottunk, és észrevétlenül forgattam a szemem...és akkor az a bizonyos: "hintázunkmintáááálat"...najó nem akarom ezt igy itt, ha valakinek annyira felkeltette az érdeklődését kérdezősködjetek.

a lényeg, hogy alig birtam visszafolytani a nevetést, és már nem tudtam hova nézni, csak nagyon koncentráltam a cipőmre...:-)

mostkomolyan???

mostkomolyan ESIK A HÓ??? utálom...nagyon...:-(

február elseje van, és nekem nagyon kéne törit tanulnom, de valami miatt nem azt teszem. hát ezért rossz, hogy az összes töri itt a gépen van... mondjuk ha nem itt lenne akkor most vagy aludnék, vagy azon gondolkodnék, hogy miért van még mindig tél?

nade kezdem szerdától. ami ha jól számoltam 28.-a volt.

szóval szerdán semmi extrát nem csináltam.azthiszem. zongin voltam, és kicsit elkeseredtem, persze nem a zongi miatt, egyébként is ilyen volt a hangulatom, csak az volt az utolsó csepp, hogy újra rájöttem, hogy emberek előtt/között utálok és nem tudok zongorázni... persze ez nem baj, mert tulajdonképp én nem is akarok senkinek zongorázni, csak néha komolyan MUSZÁJ emberek előtt is és olyankor olyan rossz...:-(

hogy megvigasztalódjak hazafele el canto del loco-t hallgattam, és mert a multkor is oylan jól bevált a dózsagyörgyúton az eres tonto-t énekeltem, és erősen koncentráltam hogy ne nézzek hátra az emberekre:-)

aztán hazaértem, és végülis fogjuk rá hogy jól éreztem magam. és akkor hirtelen egy illatról eszembejutott az a sok sokminden ami az elmúlt kb. 3 évben történt, és...hát rossz volt. mert tudom hogy az már elmúlt, és már TÉLLEG nem számít, nekem sem, csakhát... azért mégiscsak számít...

és nem is tudom hogy mi történt akkor velem, mármint szerdán, a lényeg hogy inkább kiköltöztem nagyimékhoz aludni a külső szobába...

csütörtökre nem emlékszem. pálmával zongiztunk, addig oké, aztán mentem zongórára, az is megvan de hogy a kettő között mi volt? na mindegy, még csütörtökön is kint aludtam, pedig már jól éreztem magam:-)

pénteken elég kalandos napom volt. és jókedvem volt. tudtam a bioszt, mert tanultam, bizony:-) impro nagyon jómóka volt:-) opival nagggyon gyönyörű dolgokról beszéglettünk, és undorító egészhangú skálát osztottunk fel. ezen most senki sem fog nevetni, pedig télleg komolyan annyira vicces volt akkor!!!:-) legalábbis nekünk mindenképp, a többieknek valszeg mi magunk voltunk viccesek. opit szeretem, egyelőre nem tudom miben, de úgy érzem hasonlítunk egymásra:-)

aztán rajprogiiii:-) tűzoltani mentünk, és csak 10 percet késtem. tök érdekes volt és csillogtathattam hatalmas tudásomat.(azt, hogy tudom hogy az elektromos tűzre nem szabad vizet önteni.hát azért...(-: )

de igaziból annak örültem a legjobban, hogy a raj egy részét, már aki ottvolt, újra láttam, meg minden, mert aaannyira szeretem őket hogy nagyon...:-)

aztán bellával altair-eztünk egy gyorsat, végre csokis marlenkával, és végre volt hely középen, és olyan kényelmes volt...:-) a cukrot meg olyan ügyesen tudtam magamra önteni hogy még szombat reggel is találtam belőle a hátamon...:-) na ezt csináljátok utánam.

aztán hazamentünk bellához, és megint elkezdtünk beszélgetni ami olyan jól sikerült, hogy négyig abba se hagytuk:-) aztán szombat "reggel" kettő körül másztunk ki az ágyból:-) utána még elvoltunk fél5ig, aztán én intézkedésbe fogtam. szegény orsi életét kicsit megzavartam, mert amennyi eszem van, hogy nem hoztam haza semmi föcit, és az is nagyon kellett, ugyhogy innen is kösziii, a könyvet:-)!!!

aztán meg kellett szereznem a törit is bellától, aztán visszavittük hozzájuk a füzetet..szóval megoldottuk, ez a lényeg:-)

és akkor elkezdtem matekozni, amitől nagyon morcos lettem... és be is kölöztem vissza a szobába aludni.

és ma. ma matekoztam, föcit tanultam, morcos voltam, álmos, aludtam... és jóbarátokat akatrok nézni, mert szükségem van rá, mert esik a hó, és nem tanulok törit...de pont ezért nem nézhetek, már lerendeztem magammal...:-(

pedig én péntek este azt hittem hogy szombaton felébredek és már tavasz lesz, és úgy fogok hazamenni délután hogy még mindig sütni fog a nap, és én bob marley-t fogok énekelni, és nem lesz rajtam kabát meg sál meg sapka...és így akarom érezni magam:

és most: éljen a töri...