láki tu bí ölájv

kalandos volt ez a nap. reggel csak felkeltem és olvastam, és utánanéztem, hogy hogyan lehet eljutni az lg outlet-be. akkor azt hittem ugyanis, hogy oda akarunk menni.
bellával fél1kor találkoztam a nyugatin a villamosmegállóban elöl. innen móricz, 40-es busz, pontosabban 240-es, amivel elmentünk budaörsig, ahol meg átszálltunk a 141-es buszra.

és itt kezdődött:-) elmélyülten dumcsizgattunk, és akkor észrevettük, hogy nem pont ott vagyunk, ahova menni szeretnénk, ugyanis mi a premier outlet-et kerestük, nem az lg-t... semmi vész, leszálltunk a buszról, és egy domb tetjén voltunk amúgy, ahonnan láttuk is a mi premier outlet-ünket.
mondtam bellának, hogy áh, nincs ez messze, lesétálunk, fél óránál nem lesz több. hát nem számítottunk semmi váratlan akadályra, különbenis szeretjük a kalandokat...:-)
lesétáltunk a domboldalon, amit gyönyörűen beterített az érintetlen hó (petrsze mi végigtrappoltunk rajta, de egészen addig gyönyörű és érintetlen volt.) ma már amikor a dózsa györgy úton sétáltam akkor éreztem, hogy kezd tavasz lenni, mert nagyon szépen sütött a nap, és még csak nem is fáztam:-)
és msot is ahogy mentünk le azon a szép havon, sütött a nap, és szinte hallottam a madárcsicsergést.
lent egy autóútba ütköztünk, amin átvágtunk, és mentünk tovább célirányosan az outlet-ünk felé.

ekkor bella meglátott egy falat. legalábbis elsőre falnak hittük. távolról arra gondoltam, hogy á, em gáz, átmászunk rajta, nem tűnik túl magasnak. elindultunk tehát, egy kicsi patakon is átkelve, nagy buckákon átvergődve, és amikor közel értünk rá kellett jönnünk, hogy ez vonatsín, rohadtmagasan... még örültünk is mert a töltés (vagy minde hívják) oldala nem volt túl meredek, éshát egy sínen átmenni nem olyan bonyolult dolog. elindultunk lefelé a tölté előtti mélyedés-félébe, ami telt volt száraz náddal. arra következtettünk, hogy itt nyilván egy tó volt régen, azárt van itt ez a sok-sok nád. nem is sejtettünk semmit.
szóval lementünk szépen a régi tó medrébe a nádak közé, de valahogy oylan fura volt az egész, kezdtünk gyanút fogni, hogy ez így nem egészen stimmel.
nem tudom, hogy a nádak el voltak hajolva, és csak képzelem, de igy visszanézve télleg mitnha az alján csak a nádak teteje látszott volna...
mindenesetre álltunk ott és néztük hogyan juthatnánk fel a sínekhz, amikor bella megszólalt, hogy it csobog valami... és akkor én nagyon megijedtem, mert beigazolódni látszott a gyanúnk, hogy egy kétesen befagyott tó tetején álldogálunk, és a jeget csak a ráhullott hó miatt nem látjuk....

amilyen gyorsan csak tudtunk kivergődtünk a mélyedésből, és elkezdtünk biztonságosabb átjárót keresni amin keresztül a sínek túloldalára jutunk. mondanom sem kell, nem volt túl sok szerencsénk, végül visszamentünk ahoz az úthoz amiről a befagyott tó felé indultunk, és úgy határoztunk, hogy akkor most stoppolunk.
nem votl nagy sikerünk... egy busz vett fel minket végül, turistabusznak nézett ki, de szerencsére a vezető magyarul beszélt, és mondott vmit a buszról, de nem volt teljesen tiszta, hogy milyen buszon vagyunk végülis... annyi baj legyen, a lényeg hogy átvitt a sínek túloldalára, és ott lerakott mert ő meg visszakanyarodott. nagyon aranyos volt amúgy a vezető.
amikor leszálltunk végképp nem tudtuk hogy hol vagyunk és hol van hozzánk képest az outlet, úh egy bajszos bácsit kérdeztünk meg, aki nagy igyekezettel magyarázta nekünk hogy mikor merre kanyarodjunk.
megpróbáltuk követni az utasításait, amiből az lett, hogy az autóút szélén bénáztunk és két centire a kocsiktól igyekeztünk előre jutni. hát elég izgis volt, főleg amikor egy felüljáró alatt eghy icipici keskeny járdacsíkféleségen kellett átjutnunka túloldalra.

nagyon megörültünk, amikor rátaláltunk egy buszmegállóra. a busz persze nem akart jönni, úgyhogy itt is megpróbálkoztunk a stoppolással, de itt se volt sok sikerünk. (pedig rögtön elsőre egy land rovert akartunk megállítani, de úgylátszik nem voltunk elég szimpatikusak....:-) ) amikor végre végre jött a busz, kiserült, hogy csak egyetlen megállót tudunk vele menni, és akkor közelebb ekrülünk a célhoz, de ha többet mennénk csak még rosszabb helyzetben lennénk...
mindenesetre mentünk egy megállót, és innen tovább indultunk gyalog, amerre a buszvezető mondta. mert ez a buszvezető is nagyon segítőkész volt, és még a jegyünket se kellett megmutatni, ami tulajdonképp nem is volt.
továbbra is egy szép széles autóút szélén kellett libasorban totyognunk, úgy hogy közben ne essünk bele balra a szakadékszerű völgybe, és ne dőljünk ki jobbra a kocsik elé.
egy kereszteződésen a járdaszigetek segítségével átügyeskedtük magunkat egy óriási út szélére, ami minden bizonnyal már az autópálya volt, vagy legalább már a kezdete, mert hatalmas volt, és elég félelmetes is volt a szélén sétálgatni.

egy hosszabb séta után az autópályaszerűség mellett végre megláttuk az outlet-et, ami szinte karnyújtásnyira volt, már csak egy nagy havas téren kellett magunkat átküzdenünk a térdig érő hóban. ami egyébként nagyon hangulatos volt, és nagyon szép volt, de nem szerettette meg velünk a telet, mert a csizmánkba így felülről is hullott be a hó, meg egyébként is már teljesen szét voltunk ázva, és szétgyalogoltuk a lábunkat mire odaértünk.

de odaértünk:-) közben tizennyolcezer tüskés sövényen kellett átvergődnünk, hatvanszor estünk bele a hóba és csúsztunk le különböző csatornák, patakok, és sima bombok oldalán, az összes úton ami mellett mentünk leglaább kétszer háromszor keresztülszaladgáltunk, és kábé másfél-két óra alatt amig a kis kirnádulásunkat jártuk úgy 5 percig voltunk rendes gyalogosoknak kitalált járdán...
de nagyon vicces volt, néha kcisit kétségbeejtő és ijesztő, de mi nagyon élveztük:-) kell egy kis kaland... és képek is vanak róla (mondanom sem ekll menynire fantasztikusak) de azt madj a bellától ha megszerzem akkor.
az outlet egyébkét klassz volt! amikor odaértünk azzal kezdtünk hogy ettünk meg ittunk gyorsan valamit, és egy kcsit lenyugodtunk, aztán egy mango-s kezdéssel körbejártuk majdnem az egészet:-) télleg minden nagyon-nagyon le van árazva itt, és tök jó cuccokat találtunk:-)
mondjuk itt is voltak kevésbé baráti árak. dehát végülis ha belegondolunk a 12000 forintos nackó eredetileg 24 volt, uh nem panaszkodhatok.
én egy pulcsit szemeltem ki magamnak, meg gy felsőt, nacit terrrmészetesen nem találtam. bella vett egy felsőt, de neki is maradtak sztem még kiszemeltjei:-)
mindenesetre nagyon kalssz volt meg minden, csak azt sajnáltuk, hogy a zoknink nem száradt emg teljesen vásárolgatás közben.

este egy kicsit el voltunk bizonytalanodva a jövőnkkel kapcsolatban, mert nem nagyn tudtuk hogy milyen módon fogunk hazakeveredni pestre... végül a hotdogos fiú útbaigazított minket, és megtaláltuk a buszmegállót, ahonnan ketten 250-ért egy kényelmes kis volán buszon hazautaztunk, avygsi pontosabban az etele térre, amit egyikünk se ismert, de ha már budapesten vagyunk akkor mindegy hogy hol, hazatalálunk:-)
végül a 173E-s buszt sikerült elcsípnünk, amivel eredetileg a blaháig akartunk menni (arról tudtuk biztosan hogy ott megáll és azt még mi is ismerjük) de végül a móriczon is volt megállója, uh már itt átszálltunk a 6os villamosra, amivel aztán nyugati, ahonnan metró és haza.
szóval eléggé izgalmas volt, valszeg mindketten meg fogunk betegedni a közeljövőben, anniyra átfagytunk, de legalább szépeket láttunk, és mi jól éreztük magunkat:-) csak azt sajnáltuk a legelején hogy nem volt nálunk két hatalmas zacskó amin leszánkózhattunk volna azon a legelső békés lankás kis domboldalon...:-)
mindenesetre kalssz volt ez, de azért inkább majd tavasszal csinálunk hasonlóakat, a meleg(ebb)ben...