reggel amikor megláttam hogy mekkora a hó és még esik is, legszívesebben sírtam volna.
aztán este.
a lámpák. sötétben világító lámpák, és a fényükben esik! gyönyörű!
meg az a technika amivel közlekedni lehet a lefagyott havon sima talpú cipőben:-) zseniális! bele se merek gondolni hogy én hogy nézhettem ki kívülről, de a többiek nagyon viccesek voltak:-)
szóval ma volt fél óra amikor még örültem is a hónak!:-) az is valami. ha hétvégén elmegyek esetleg szánkózni akkor azzal letudom a "megpróbálom élvezni a telet"-projektet teljes egészében és ha minden jól megy...
JÖHET A TAVASZ!!!:-)
2011. január 26.
2011. január 19.
tavaszváró
tudom, hogy még mindig csak január(!) van, és ez elég szomorú, de készülni kell a tavaszra. ma bicajoztam!:-) esett az eső, és hideg volt, és nem is láttam, de annyira nagyon nagyon jó volt!:-)
aztán itthon csak olvasgatok és oh no!oh my!-t hallgatok, és ó remekül érzem magam!:-)
aztán itthon csak olvasgatok és oh no!oh my!-t hallgatok, és ó remekül érzem magam!:-)
2011. január 16.
2011. január 15.
én ezt nem tudom követni
DE, ma rettentően jól érzem magam, a macskajaj naaagyon jóóóó volt, eltekintve attól az apró részlettől, hogy nem hazudtoltam meg önmagam:-( jaj és nem fotózkodtam az arany trabanttal de nogond:-)
viszont áááájjj, méjbí van egy foltom, és most (először!) érzem úgy hogy TÉNYLEG van egy foltom!
csak ne ne ne legyen igaza a megérzéseimnek... és most szívek szállodája.
viszont áááájjj, méjbí van egy foltom, és most (először!) érzem úgy hogy TÉNYLEG van egy foltom!
csak ne ne ne legyen igaza a megérzéseimnek... és most szívek szállodája.
9:54 (az eddigit azt hiszem olyan 2 körül írtam)
csak azt akartam még hozzátenni hogy jáááááááááááj!!!!:-)
2011. január 9.
a foltomat akarom!
ez a tél első pillanata amikor megnyugtat, hogy még odébb van a tavasz.
legyen egy január 14. aztán egy október 14. és utána rögtön 2012 március 1.
(ami a négyszáznyolcanezerötszázhuszonharmadik újéletkezdés időpontja is egyben)
legyen egy január 14. aztán egy október 14. és utána rögtön 2012 március 1.
(ami a négyszáznyolcanezerötszázhuszonharmadik újéletkezdés időpontja is egyben)
2011. január 6.
ojje parttttitáájm
ma visszatértem az életbe. mármint az enyémbe! be vagyok zsongva:D
első körben sznobnak öltözünk és koktejlparty, második körben cigánynak öltözünk és csirkefotós-széétcsúszás-parti!:-)
azt hiszem erre van szükségem a valóságtól való teljes elforduláshoz. meg az ilyen mai-féle napokra. először 13:35ig aludtam, aztán megjártuk budát, szinte fölöslegesen, aztán tűzraktér, ahol tudomást szereztem arról hogy jövő péntek macskajajpartiii (gyertekgyertek mert ezt nem lehet kihagyni!)
aztán beugrottam rajzra léhűteni, szelet tolni, és ingyenélni véégül egy óra impro alatt megkezdődött a szétcsúszás. aztán beültünk a dongóba és megterveztük a jövőt, a kopaszságot, a szétcsúszást, a tavaszt, a telet, ééés rájöttem hogy igenigenigen furafurafura!!!
no. még nem vagyok ott ahol lennem kéne, de már ke-ke-kezdődik!:-)
első körben sznobnak öltözünk és koktejlparty, második körben cigánynak öltözünk és csirkefotós-széétcsúszás-parti!:-)
azt hiszem erre van szükségem a valóságtól való teljes elforduláshoz. meg az ilyen mai-féle napokra. először 13:35ig aludtam, aztán megjártuk budát, szinte fölöslegesen, aztán tűzraktér, ahol tudomást szereztem arról hogy jövő péntek macskajajpartiii (gyertekgyertek mert ezt nem lehet kihagyni!)
aztán beugrottam rajzra léhűteni, szelet tolni, és ingyenélni véégül egy óra impro alatt megkezdődött a szétcsúszás. aztán beültünk a dongóba és megterveztük a jövőt, a kopaszságot, a szétcsúszást, a tavaszt, a telet, ééés rájöttem hogy igenigenigen furafurafura!!!
no. még nem vagyok ott ahol lennem kéne, de már ke-ke-kezdődik!:-)
2011. január 3.
mi mi miért ez és nem az?
a világ. az egész világ egy nagy nagy, nagy valóság. minden pontosan az ami, és nem más, mert régen minden más volt, de már nem.
nem akarok valóságot... azt akarom hogy legyen minden más. mert az az igazi.
az a jó, amikor végigmegyek egy utcán, és minden fa olyan mintha fa lenne, de MÉGSEM fa. és minden autó olyan mintha csak egy autó lenne, és mégis mindegyik valahogy más.
meg a műterem. a logodi, az annyira más volt. a moszkva tér is más volt, meg a margit híd is, sőt a 4es6os, a jászai, a 75ös, és minden minden más volt. most meg a moszkva tér koszos, a 4es6os sárga és nagyon csendes, a jászai még mindig más, de nem azért amiért régen. régen azért is más volt, mert arra mentem a műteremhez. meg arra jöttem haza, és ott ültem órákon keresztül, és feltettem a lábam a biciklire, és csak ültem. meg azért is más volt, mert ott van a zeneiskola, és ott kávéztunk amikor még meleg volt, meg amikor még melegebb volt.
meg mert balett után ott ültem szökőkút szélén és beszélgettem az utcazenésszel.
de mostmár csak a zeneiskola maradt, meg a balettután. se műterem, se utcazenész, és a jászai legalább még mindig más. de nem ÚGY.
a 75ös meg piros, és ritkán jár, és ennyi. semmi más. a megállójában a picike kocsma is csak egy picike kocsma. nem az ahova bementem a pakolás után, és csak ültem, mert nem tudtam hazamenni.
minden nagyon valóságos.NAGYON. és nem csak a világ, én is valóságos vagyok. eltűntek a pillangók, meg a találgatások, meg az emberek, meg az hogy tudom hogy így jónak KELL lennie. az van ami a valóság, nincs pillangó, csak a következmények, meg az hogy tudom, és az emberek, és a lehetősége hogy nem lesz jó.
és nem tudom megváltoztatni.
nincs értelme a listának, meg a gondolkodásnak, nincs értelme megmagyarázni a dolgokat, nincs értelme elképzelni hogy valami úgy van, mert biztos és teljesen biztos hogy nem úgy van.
és az emberek mind egyformák, és nincs kivétel,
ÉS NEM TUDOM MEGVÁLTOZTATNI.
és hol van az az érzés ami a
chanson des chats, femme fatale, levert vagy, o seu olhar, boats and birds, , , ,
nincs mars, meg plútó, senki nem beszél bolgárul, senki nem az eltitkolt anyámapámtestvérem, nincsenek tündérek, meg szárnyak, senki nem tud repülni, nincs fotoszintézis,
és ami a legrosszabb:
nincs értelme random emberekhez odamenni egy május-júniusi éjszakán-hajnalon, és azt mondani nekik hogy "heló, ez én vagyok, és te ki vagy?"
és se reggel se délután se délben se este nincs értelme.
és már most hiányzik hogy minden embernek mást mondjak, és minden ember mást mondjon nekem. soha többet nem lesz minden napra más név, és más történet, és mégis mindegyik ugyanaz.
most meg nem más, csak egészen egyszerűen ugyanaz. és az egyszerűenen van a hangsúly.
ez minden, szétesett a világ.
nem akarok valóságot... azt akarom hogy legyen minden más. mert az az igazi.
az a jó, amikor végigmegyek egy utcán, és minden fa olyan mintha fa lenne, de MÉGSEM fa. és minden autó olyan mintha csak egy autó lenne, és mégis mindegyik valahogy más.
meg a műterem. a logodi, az annyira más volt. a moszkva tér is más volt, meg a margit híd is, sőt a 4es6os, a jászai, a 75ös, és minden minden más volt. most meg a moszkva tér koszos, a 4es6os sárga és nagyon csendes, a jászai még mindig más, de nem azért amiért régen. régen azért is más volt, mert arra mentem a műteremhez. meg arra jöttem haza, és ott ültem órákon keresztül, és feltettem a lábam a biciklire, és csak ültem. meg azért is más volt, mert ott van a zeneiskola, és ott kávéztunk amikor még meleg volt, meg amikor még melegebb volt.
meg mert balett után ott ültem szökőkút szélén és beszélgettem az utcazenésszel.
de mostmár csak a zeneiskola maradt, meg a balettután. se műterem, se utcazenész, és a jászai legalább még mindig más. de nem ÚGY.
a 75ös meg piros, és ritkán jár, és ennyi. semmi más. a megállójában a picike kocsma is csak egy picike kocsma. nem az ahova bementem a pakolás után, és csak ültem, mert nem tudtam hazamenni.
minden nagyon valóságos.NAGYON. és nem csak a világ, én is valóságos vagyok. eltűntek a pillangók, meg a találgatások, meg az emberek, meg az hogy tudom hogy így jónak KELL lennie. az van ami a valóság, nincs pillangó, csak a következmények, meg az hogy tudom, és az emberek, és a lehetősége hogy nem lesz jó.
és nem tudom megváltoztatni.
nincs értelme a listának, meg a gondolkodásnak, nincs értelme megmagyarázni a dolgokat, nincs értelme elképzelni hogy valami úgy van, mert biztos és teljesen biztos hogy nem úgy van.
és az emberek mind egyformák, és nincs kivétel,
ÉS NEM TUDOM MEGVÁLTOZTATNI.
és hol van az az érzés ami a
chanson des chats, femme fatale, levert vagy, o seu olhar, boats and birds, , , ,
nincs mars, meg plútó, senki nem beszél bolgárul, senki nem az eltitkolt anyámapámtestvérem, nincsenek tündérek, meg szárnyak, senki nem tud repülni, nincs fotoszintézis,
és ami a legrosszabb:
nincs értelme random emberekhez odamenni egy május-júniusi éjszakán-hajnalon, és azt mondani nekik hogy "heló, ez én vagyok, és te ki vagy?"
és se reggel se délután se délben se este nincs értelme.
és már most hiányzik hogy minden embernek mást mondjak, és minden ember mást mondjon nekem. soha többet nem lesz minden napra más név, és más történet, és mégis mindegyik ugyanaz.
most meg nem más, csak egészen egyszerűen ugyanaz. és az egyszerűenen van a hangsúly.
ez minden, szétesett a világ.
2011. január 1.
süket füllel könnyebb úszni
nosztalgiázni tök jó, meg minden, de....
hát én most nem érzem jól magam(boldog újévet?)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)