------

nem is értem miért akadtam ki ennyire

átlagosan

olyan... nem tudom jól megfogalmazni a véleményemet..:-) leginkább a szánalmas illik ide, de valahogy rossz érzés leírni. végeredményben azt gondolom, hogy ez a nap se volt jó semmire:-)

najó, tulajdonképp télleg semmit nem csináltam. akartam én varrni, de a több órás szarakodás után (a zöldeskék anyag már nem volt elég, de hosszú ideig próbáltam rajta valahogy elhelyezni a szabásmintát, majdf hosszú ideig gondolkodtam, hogy hagyjam a francba, varrjam meg négy darabból, vagy válasszak másik anyagot. végül a lilából kiszabtam de...) ...a varrógép úgy döntött, hogy ma nem varrok. vagy elrontottam, vagy amgától romlott el (én komolyan semmit nem csináltam amitől elromolhatott volna, csak azután miután már elromlott:-)) a lényeg, hogy akárhogy nyomom le a pedált a tű nem mozdul.
szóval végülis nem csináltam semmit egész nap. és hogy megkoronázzam világmegváltó tevékenységeimet (köhh) most hamarosan pattogtatok némi kukoricát, és nézem a hepitrífrendz-t...

ennek a képnek természetesen semmi köze ahhoz, amit leírtam, csak eszembejutott hogy ez is mennyire hiányzik... még van egy jelenésünk a rotanaban...:-)

amit egyébként csinálni szeretnék: lemenni a kertbe (bár egy kcisit hűvös van, de úgyis szeretek pulcsiban lenni) meggyújtani néhány füstölőt, sok párna és nagy nagy kendő között mesét olvasni.... grimm-meséket szeretnék... vagy az ezeregyéjszaka meséit... a lényeg, hogy valami olyan mesét, amit csak magam köré kell képzelni, és csak úgy nézni kell az eseményeket...semmi elgondolkodás, és belelátás... csak úgy lenni.

és ehelyett még mindig nem kapcsoltam ki a francba a hepitrífrendz-t...
áááátlagoshétköznapoook, fúj, nagyon utálom, de valamiért mégis olyan jó.

ivós-szünet

szinte hihetetlen, de végre sikerült elérnem, hogy éjszaka 1-2ig fenn vagyok, reggel hétkor meg már a biciklin ülök, és nem vagyok fáradt. de fáradt vagyok, ugyanis egy 20 perces szünetet leszámítva ma 7től f10ig biciztem, de álmos egyáltalán nem vagyok. (((((((még?))))))))
szóvaé az internet azt hazudta nekem, hogy a mátyás templomban van mise 8kor. hát nincs. így azok után, hogy feltekertem a várba majd 20 percig üldögéltem a templomban (najó, az nem volt rossz, igazán szép az a templom) kicsit csalódottan indultam vissza. ki tudja milyen emgofntolásból másik úton indultam haza, majd félórás körözés következett a várban, végül eljutottam a várfok utcáig. ez alatt az idő alatt még csak egyszer ütöttek el majdnem, és még csak egyszer borultam fel a munkások zsinórjai között.

és itt következett hogy akkor most hogy a szöszben jutok haza a moszkva térről? a következő 10 percben annyi embert ütöttem el majdnem, és annyi villamos ütött el engem majdnem, és annyi járda ugrott elém hirtelen, amennyit elképzelni se nagyon tudtam. eddig.
már kezdtem kicsit jobban kikészülni.
aztán imáim meghallgatásra találtak, és egy bicikliútra tévedtem a széna téren. kisebb-nagyobbbbbnagyobbnagyobb bénázásokkal ez elvitt a margit-hídig, amin sikeresen átértem majd hazafele még bénáztam egy sort, így mire ma fél10re hazaértem többet átkozódtam mint eddig egész életemben...
ha most valaki azt mondaná hogy közlekedjek bicajjal a városban legszivesebben azt válaszolnám, hogy te komolyan ennyire hülye vagy? de mivel én is mindig ezt mondom, és imádok bicizni, a mai napon folytatom a szerencsétlenségek sorozatát, és bicivel megyek 11re találkozni az orsival, majd bicivel megyek délután a rajprogira is. mert ha mindenki bicivel közlekedne, akkor ez a reggel sem így alakult volna.

najó, az az én hibűám, hogy eltévedtem és többször is majdnem felborultam. meg az is hogy rossz irányba használtam az egyirányú utcát. meg az is hogy nem ismerem a közlekedési táblákat, meg az is hogy nem veszem észre a villamost meg a járdát.
tulajdonképp bicajozni király, csak én vagyok nagyon durván béna és hülye.

és most folytatom tovább ezt a napot, és este visszatérek, vagy nem térek vissza.

csillagok az égen

annyira szeretnék kimenni most a kertbe, kifeküdni a pingpong-asztalra és nézni a csillagokat... és hallgatni a csendet, ezer apró kis ponttal felettem, és elképzelném hogy most ott repülök fent... és amikor kinyitom a szemem még midnig repülök, pedig érzem, hogy a pingpong-asztalon fekszem.
olyan jó lenne...

olyan jó lenne ha egy kicsit nem itt és most lennénk, hanem valahol máshol, másmikor... mindig.meg az is jó lenne ha mindent úgy néznénk hogy kifordítjuk és a legeslegmélyébe nézünk bele, anélkül hogy észrevennénk azt amit első ránézésre kivülről gondolnánk. (nem, nem az emberek megítélésére gondolok, bár azzal kapcsolatban is haosnhlóan érzek)

persze minden este itt sóhajtozok és megint úgy érzem hogy elment egy értékes napom, azzal hogy nem csináltam semmit. de nappal nem megy valamiért. este elkezdek kattogni és minden eszembejut és mindent látok és érzek, és nagyon klassz volt ma egész nap zongorázni meg gitározni, meg suhanni egy kicsit a bicivel, de azthiszem ez egészen más. mindig éjszaka jutnak eszembe a legjobb dolgok, és éjszaka sokkal kreatívabb vagyok, a hajamat is mindig este avgy éjszaka vágom le.

annyira szeretnék egy nagy mezőn feküdni... a fűben. aztán elaludni. és közben nagyon szeretnék találni egy tündért, nem csak érezni hogy van, szeretném látni egy kicsit. csak egy pár pillanatra, mielőtt elalszom. aztán tudom hogy egész éjszaka vigyázna rám, és reggel meg már nem tündér lenne, de emlékeznék rá, hogy akkor egy pillanatra ott volt az a picikepicike fény. tudom, hogy létezik. sőt közelebb van mint eddig bármikor. csak valamiért nem sikerül a szemébe néznem, és ez borzasztóan zavar... de addig ott vannak a csillagok. meg a pingpong-asztal. csak a kertkulcs kéne, emg az hogy ne féljek ennyire egyedül:-)

ma is sokminden történt velem, anyukám megtalálta egy dobozban azt a könyvet amit negyedikes vagy harmadkos koromban az iskolai papírgyűjtésből loptam. randevú rómában. akkor még nem értettem teljesen, de pontosan emlékszem, hogy milyen hatással volt rám, és most azthiszem itt az ideje, hogy újra elolvassam. érdekes, hogy egy könyv mennyi mindent jelenthet. akkor is ha nem arról szól és nem olyan amit általában szeretek olvasni. és tuladjonképp a négyszögletű kerekerdőért indultam...érdekes. kicsit olyan mintha minden mindennel összefüggene, de én nem hiszek a világ rendszerességében, szóval mint mindig, most sem tudom értelmezni saját magamat:-)


kicsit türelmetlen vagyok, és úgy érzem hogy őrült gyorsan fogy az időm. pedig tudom, hogy ez nem igaz. most azon gondolkodom hogy bátor legyek, vagy tartsam magam a szorgos várakozáshoz. mindig holnapra tolom a határidőt, és egyre többször jut eszembe, hogy mi lenne ha nem csúsztatnám tovább? talán semmi nem lenne, de valamiért nem megy. a szokás hatalma.

gondolatok.idő-emberek-esemesek

huh... furcsa, de eszméletlen jó érzés megint itt ülni és pötyögni a hülyeségeimet... a majdnem egyhónapos kimaradásért elnézést, de nem voltam itthon. ma annyi minden történt velem, ami baromi mélyen hatott a lelkemre hogy huh, ráadásul mindez este 8 és most (22:36) között...
összességében elmondhatatlanul jól érzem magam, és imádom az életem, meg az embereket, meg a világot:-) pedig semmi olyasmi nem történt velm aminek ezt kéne kiváltania, sőt.

"jó volt a te szádból hallani ezt az sms-t, ki nem törlöm" ezt írta nekem az orsi, miután írtam neki egy félig-meddig kétségbeesett sms-t, és végül ettől a mondattól tökre megnyugodtam és felvidultam:-)
rájöttem, hogy tökkkéletesen igaza volt végig a táborban, akkor is, hogyha bárcsak ne lenne, de tulajdonképp tudjátok mit? az elmúlt 3 (három) év után is azt gondolom, hogy ennek így kell lennie.
tulajdonképp csodálatosan jólérzem most magam, annak ellenére, hogy megint túl sok régi emléket idéztem fel. de lehet hogy pontosan ezért.

és úgy érzem borzasztóan nagy szükségem lenne most valakire aki nem is tudja, hogy miért hiányzik ennyire rohadtul. de az élet szép, ezért holnap eltekerek (igenigenigen BICI) a 7es misére reggel, aztán kirándulok, vagy továbbtekerek, reggelire avokádókrémet csinálok, ebédre padlizsánt, és kicsit igazánigazán élek....:-)
a hátamra veszem a gitárt és elénekelem hogy dögöljmeg valóság, az emberek kavarják a szart, de ami igazán lényeges, és amit egy sokkal sokkal sokkal nagyobb valaki alkotott az itt van előttem és az enyém, és csodálatos és gyönyörű, és túl kicsi a szívem ahoz, hogy ezt mind elrakja, ezért másoknak is meg kell mutatnia. és ez az igazánigaz VALÓSÁG.

egyébként a nyaram naggyon jó volt eddig, a cserkésztábor természetesen tökéletesen, két hét a szerelmeimmel (a csapat, és az erdő), aztán egy hét siófok, szép pirosra sültünk:-) a jövóben pedig számíthattok rám, ugyanis az élésen kívül oylant erveim is vannak hogy beszámolok a jóóóó tapasztalataimról, rosszak meg nem lesznek, ah meg mégis majd apró betűkkel jelölöm^^

és tudjátok mit? végülis rohadtul boldog vagyok, hogy így történt ez a mai nap!!!!!!
én KOMOLYAN semmit nem mondtam ironikusan. minden szó így van a fejemben is legbelül.