csillagok az égen

annyira szeretnék kimenni most a kertbe, kifeküdni a pingpong-asztalra és nézni a csillagokat... és hallgatni a csendet, ezer apró kis ponttal felettem, és elképzelném hogy most ott repülök fent... és amikor kinyitom a szemem még midnig repülök, pedig érzem, hogy a pingpong-asztalon fekszem.
olyan jó lenne...

olyan jó lenne ha egy kicsit nem itt és most lennénk, hanem valahol máshol, másmikor... mindig.meg az is jó lenne ha mindent úgy néznénk hogy kifordítjuk és a legeslegmélyébe nézünk bele, anélkül hogy észrevennénk azt amit első ránézésre kivülről gondolnánk. (nem, nem az emberek megítélésére gondolok, bár azzal kapcsolatban is haosnhlóan érzek)

persze minden este itt sóhajtozok és megint úgy érzem hogy elment egy értékes napom, azzal hogy nem csináltam semmit. de nappal nem megy valamiért. este elkezdek kattogni és minden eszembejut és mindent látok és érzek, és nagyon klassz volt ma egész nap zongorázni meg gitározni, meg suhanni egy kicsit a bicivel, de azthiszem ez egészen más. mindig éjszaka jutnak eszembe a legjobb dolgok, és éjszaka sokkal kreatívabb vagyok, a hajamat is mindig este avgy éjszaka vágom le.

annyira szeretnék egy nagy mezőn feküdni... a fűben. aztán elaludni. és közben nagyon szeretnék találni egy tündért, nem csak érezni hogy van, szeretném látni egy kicsit. csak egy pár pillanatra, mielőtt elalszom. aztán tudom hogy egész éjszaka vigyázna rám, és reggel meg már nem tündér lenne, de emlékeznék rá, hogy akkor egy pillanatra ott volt az a picikepicike fény. tudom, hogy létezik. sőt közelebb van mint eddig bármikor. csak valamiért nem sikerül a szemébe néznem, és ez borzasztóan zavar... de addig ott vannak a csillagok. meg a pingpong-asztal. csak a kertkulcs kéne, emg az hogy ne féljek ennyire egyedül:-)

ma is sokminden történt velem, anyukám megtalálta egy dobozban azt a könyvet amit negyedikes vagy harmadkos koromban az iskolai papírgyűjtésből loptam. randevú rómában. akkor még nem értettem teljesen, de pontosan emlékszem, hogy milyen hatással volt rám, és most azthiszem itt az ideje, hogy újra elolvassam. érdekes, hogy egy könyv mennyi mindent jelenthet. akkor is ha nem arról szól és nem olyan amit általában szeretek olvasni. és tuladjonképp a négyszögletű kerekerdőért indultam...érdekes. kicsit olyan mintha minden mindennel összefüggene, de én nem hiszek a világ rendszerességében, szóval mint mindig, most sem tudom értelmezni saját magamat:-)


kicsit türelmetlen vagyok, és úgy érzem hogy őrült gyorsan fogy az időm. pedig tudom, hogy ez nem igaz. most azon gondolkodom hogy bátor legyek, vagy tartsam magam a szorgos várakozáshoz. mindig holnapra tolom a határidőt, és egyre többször jut eszembe, hogy mi lenne ha nem csúsztatnám tovább? talán semmi nem lenne, de valamiért nem megy. a szokás hatalma.