2007-ben március 21.-én az abakban ültem naplóírás közben, és lógattam ki a lábam. tavaly március 21.-én tavaszikabátban mászkáltam. ez gonosz dolog.
idén március 21.-én fáztam, de nagyon. eszembe se jutott hogy az ablakba üljek. tegnap előtt ESETT A HÓ. persze nem sokat, de akkor is. és nem is maradt meg. DE AKKORIS.
utálom utálom utálom utálom... tavasznak kéne lennie, de nagyon!
tegnap megvettem a kis fekete tornacipő-szerűséget 600 ft-ért. szép.
aztán belláékhoz mentünk verával. csináltunk spagettit, sajtos szósz-bigyóval, meg ettünk fagyit, meg dumcsiztunk...:-) meg mindenféle.
ma mentünk a sebészetre megröntgenezni a lábam... tegnapelőtt miközben sétáltam roppant egy nagyot a lábujjam, és ma reggelre hatalmasra dagadt és nem tudtam lábraállni. megnézték, és azt mondták hogy csak megzúzódott, borogassam, és ne csináljak vele semmit. most jóbarátokat nézek, és nem rézem jól magam ennek ellenére, mert hideg van, fáj a lábam, és attólfélek hogy vasárnap se fogok tudni kirándulni menni. azért remélem legalább felállni sikerül addigra.
úgy emlékszem jövő szerdától 18fokok lesznek napközben.
visszaolvasom a 2006-2007-es naplóimat, mert az olyan jó volt:-)
2009. március 27.
2009. március 26.
lélektavasz
reggelre
ragyogva fénylik már a nap,
az Úrhoz szálljon énekünk,
hogy minden ártót űzzön el,
járjon ma mindenütt velünk.
nyelvünket fogja fékre ma,
ne szóljon rút perek szava,
szemünket védőn óvja meg,
a hívságot ne lássa meg.
a hívságot ne lássa meg.
lakjék szívünkben tisztaság,
távozzék minden dőreség,
s a testnek dölyfét törje meg
étel s italban hősi fék.
s a testnek dölyfét törje meg
étel s italban hősi fék.
hogy majd a nap ha távozott,
s az óra újra éjt hozott,
lemondásunk szent éneke
legyen az Úr dícsérete.
dícsérjük az örök Atyát,
dícsérjük egyszülött Fiát,
s a lelket lelkünk vigaszát
most és örök időkön át!
2009. március 23.
repül a bálna...
azthiszem néha le kéne pottyannom a rózsaszín felhők közül:-) pontosabban meg kéne szüntetnem a mindent-meg-tudok-magyarázni (egyébként fantasztikusan megnyugtató) képességemet:-)
ma rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt soksok időben tulajdonképp alig változtam, már belül. illtve sokat változtam, de van valami amiben nem. és ez egy kicsit zavaró.
de most inkább nem írom le a gondolataimat, mert azt szeretném, hogy aki olvassa eztr, az értsen belőle valamit:-)
ma egészen átlagos napom volt. hétvégén összefüstszagoztam a kabátom, ezért ma egy tavaszi kiskabátban szambáztam, és elég hideg volt:-)
délután eleint verával is, később csak bellával ettünk, meg vásárolgattunk, vagyis inkább nézgelődtünk, és én beleszerettem egy cipőbe. ilyen kis babacipő, amiket amúgy igaziból nem is szeretek, vagyishát elég ritkán hordom a sacitól örökölt, vagy saci által hátrahagyott babacipőket:-) na mindegy, ez nagyon édes, és igziból csak azért szerettem bele mert
1. gonosz dolog, hogy itt a tavasz és nem tudok semmibe és senkibe beleszeretni
2. a fejemben azt a jelenetet társítottam hozzá, amikor tavasszal, mármint amikor normális idjárás is lesz, a dunaparton a köveken a napsütésben mászkálok v csak úgy egyedül, vagy csak úgy a spájzzal, vagy csak úgy az egyik spájzgörllel, v csak úgy valakivel, aki szivesen mászkál velem a köveken:-)
borzasztó, hogy mindez egy cipőről jutott eszembe, dehát amikről a szép dolgok szoktak ezsembejutni azok most nincsenek a környezetemben...persze ez se volt igaz, mert a szép dolgok kkor jutnak eszembe amikor álmodozom, és azt bármikor bármilyen helyzetben tudok, a környezetemtől függetlenül.
ami most a legközelebb tök jó lesz... valamelyik nap, talán egy vagy két hete nagyon elkéstem csütörtökön, ezért úgy döntöttem hogy akkor már nem is kell sietnem. amelie-zenét hallgattam, ill yann tiersen-t pontosabban, sőőt, éppen a le moulin-t, és olyan jó volt, és végigsétáltam azon a nagymagas járdaszegélyen vagy mittudomén mi az a picike játszótér körül és sütött a nap, és hallottam a zongorán keresztül a madárcsicsergést, és úgy éreztem, hogy minden rendben van, és minden tökéletes...
(persze ez nem igaz, de ezt nagyjából kétnaponta fedezem fel, és vagyok miatta depressziós pár óráig, rosszabb eseteben pár napig, nagyon ritkán pár hétig.)
igaziból álmodozni, meg ébrenálmodni az olyan jó. persze az mindig szar amikor visszacsöppenek a valóságba és akkor nagyot csalódok, de addig olyan jó...
"ha igazán élnél, én a válladról nézném végig ahogy élek, valaki mással,
egyedül ébren, mindennek háttal, semmit se szólj,
vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren, (vagy valaki mással)"
persze ott kezdtem, hogy republic és hiperkarma lett, de ez a kető úgyis ilik most a hangulatomhoz... najó igazából a republic nem csak mikor elkezdtem irni még szép dolgokat idézett fel bennem, és akkor még jó volt visszagondolni rájuk. basszus, kicsit bonyolultnak érzem magam, meg az életem, meg a mások életét...pedig igaziból minden de télleg MINDEN olyan nagyon egyszerű...
ma rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt soksok időben tulajdonképp alig változtam, már belül. illtve sokat változtam, de van valami amiben nem. és ez egy kicsit zavaró.
de most inkább nem írom le a gondolataimat, mert azt szeretném, hogy aki olvassa eztr, az értsen belőle valamit:-)
ma egészen átlagos napom volt. hétvégén összefüstszagoztam a kabátom, ezért ma egy tavaszi kiskabátban szambáztam, és elég hideg volt:-)
délután eleint verával is, később csak bellával ettünk, meg vásárolgattunk, vagyis inkább nézgelődtünk, és én beleszerettem egy cipőbe. ilyen kis babacipő, amiket amúgy igaziból nem is szeretek, vagyishát elég ritkán hordom a sacitól örökölt, vagy saci által hátrahagyott babacipőket:-) na mindegy, ez nagyon édes, és igziból csak azért szerettem bele mert
1. gonosz dolog, hogy itt a tavasz és nem tudok semmibe és senkibe beleszeretni
2. a fejemben azt a jelenetet társítottam hozzá, amikor tavasszal, mármint amikor normális idjárás is lesz, a dunaparton a köveken a napsütésben mászkálok v csak úgy egyedül, vagy csak úgy a spájzzal, vagy csak úgy az egyik spájzgörllel, v csak úgy valakivel, aki szivesen mászkál velem a köveken:-)
borzasztó, hogy mindez egy cipőről jutott eszembe, dehát amikről a szép dolgok szoktak ezsembejutni azok most nincsenek a környezetemben...persze ez se volt igaz, mert a szép dolgok kkor jutnak eszembe amikor álmodozom, és azt bármikor bármilyen helyzetben tudok, a környezetemtől függetlenül.
ami most a legközelebb tök jó lesz... valamelyik nap, talán egy vagy két hete nagyon elkéstem csütörtökön, ezért úgy döntöttem hogy akkor már nem is kell sietnem. amelie-zenét hallgattam, ill yann tiersen-t pontosabban, sőőt, éppen a le moulin-t, és olyan jó volt, és végigsétáltam azon a nagymagas járdaszegélyen vagy mittudomén mi az a picike játszótér körül és sütött a nap, és hallottam a zongorán keresztül a madárcsicsergést, és úgy éreztem, hogy minden rendben van, és minden tökéletes...
(persze ez nem igaz, de ezt nagyjából kétnaponta fedezem fel, és vagyok miatta depressziós pár óráig, rosszabb eseteben pár napig, nagyon ritkán pár hétig.)
igaziból álmodozni, meg ébrenálmodni az olyan jó. persze az mindig szar amikor visszacsöppenek a valóságba és akkor nagyot csalódok, de addig olyan jó...
"ha igazán élnél, én a válladról nézném végig ahogy élek, valaki mással,
egyedül ébren, mindennek háttal, semmit se szólj,
vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren, (vagy valaki mással)"
persze ott kezdtem, hogy republic és hiperkarma lett, de ez a kető úgyis ilik most a hangulatomhoz... najó igazából a republic nem csak mikor elkezdtem irni még szép dolgokat idézett fel bennem, és akkor még jó volt visszagondolni rájuk. basszus, kicsit bonyolultnak érzem magam, meg az életem, meg a mások életét...pedig igaziból minden de télleg MINDEN olyan nagyon egyszerű...
2009. március 21.
felemás
ez akkor a tavasz első napja... háttő... reggel 5 fok volt, most talán van 12-13 is, ami végülis egész jó, mert (bár kicsin fakón, de) süt a napocska. viszont fúj a szél, ami nagyon hideg, és érthetetlen okokból egy kicsit rosszabbul érzem magam mint kétezerkilencben bármikor...
tegnap este/éjszaka adribellaverával filmeztünk, és ettünkettünkettünk. megnéztük a nem fogadott hívást, a fűrész 3-at, és a haragot. én elég félős vagyok, uh a nem fogadott hívás (nagyon) nagy részét csukott szemmel és csukott füllel néztem... a fűrész alatt csak éreztem ahogy türnek el a csontjaim és ahogy belefulladok a darált disznóba. (:-) ) a haragra meg már annyira megedződtem, hogy egyszer se csuktam be a szemem és fogtam be a fülem, csak amikor úgy éreztem hogy nem bírom erősen bámultam a mintás takarót, és azt énekelgettem magamban, hogy nagy kő zuhan, meg hogy csengők, és száncsengők...:-) (remélem sokan néztek jóbarátokat.)
a lényeg, hogy ez tök jó volt, mert szeretem őket, meg jó filmek voltak, és kínait enni az csak jó lehet, ráadásul előtte imprón is voltam, és négykezeseztünk a bettivel, és impró után vikivelopival is még beszélgettem, illetve, hát igen...:-)
és ez mindmind tök jó. de télleg. és még az se zavar, hogy tanulnom kéne nagyonnagyon, mert végülis mégiscsak tavasz van, állítólag jövő hétre már meleget is mondanak...
és mégsem. persze az elmúlt hét eseményei egy kicsit lehangoltak, ill elszomorítottak, ill többször is éreztem úgy hogy (joggal, vagy jogtalanul, de) nagyon szívesen belerúgnék valakibe. illetve ez nem igaz, mert úgyse rúgnék bele senkibe, de úgy kedvem lett volna néha elfelejteni hogy hol vagyok, ki vagyok, és ki az erősebb, és kinek nagyobb a hatalma, és mindent elfelejtve az arcukba kiabálni, hogy ez az én életem, és úgy hallottam hogy a nemtetszésén kívül semmit nem mondott, amivel megindokolhatná a döntését, és ha szerinte a belső számít, akkor legalább próbáljon úgy tenni mintha nem hazudna, és azt hogy ...
és nem csak arról van szó, ahogy a jelenlegi hajamhoz hozzáállnak. hanem úgy általában amit velem kapcsoatban gondolnak az emberek. és nem tudom miért, mert én nem változtam meg... ugyanolyan vagyok mint eddig.
nem esik jól. és azt gondolom hogy nincs szükségem oylan emberek védelmére, és tanácsaira akiknek semmi közük az életemhez, főleg, ha valójában csak cseszegetnek. és egy kicsit sem vagyok kiváncsi arra, hogy mit gondolnak mások a hajamról, vagy a nők hajáról úgy általánosságban.
és még mindig nagyon mérges vagyok, és nem azért mert szerinte "nem megfelelő a frizurám", hanem azért mert ő bármit megtehet én meg egy semmi vagyok, akinek azt lehet mondani, hogy sötét bunkó vagy, de én nem lehetek őszinte.
és ezenkívül sok más miatt is mérges vagyok, és sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy nagyon utálom az embereket... (nem is beszélve persze magamról, de ezt a naplómnak tartogatom)
és ami pozitív: most hogy lassan elkezd(hetne) tavaszodni az idő, egyre kevésbé fognak érdekelni az emberek, és végre lehetek egyedül a zöld füves réteken és az idegenek nyüzsgését hallgatva egy naaaagy nagy tó stégjén.
igaziból ezen kívül semmi mást nem szeretnék. esetleg néhány jégkockát, meg azt a csodálatos képességet, hogy mielőtt megsértődök, elsírom magam, vagy túl őszintén válaszolok el tudjak számolni tízig. nehezebb mint hittem
tegnap este/éjszaka adribellaverával filmeztünk, és ettünkettünkettünk. megnéztük a nem fogadott hívást, a fűrész 3-at, és a haragot. én elég félős vagyok, uh a nem fogadott hívás (nagyon) nagy részét csukott szemmel és csukott füllel néztem... a fűrész alatt csak éreztem ahogy türnek el a csontjaim és ahogy belefulladok a darált disznóba. (:-) ) a haragra meg már annyira megedződtem, hogy egyszer se csuktam be a szemem és fogtam be a fülem, csak amikor úgy éreztem hogy nem bírom erősen bámultam a mintás takarót, és azt énekelgettem magamban, hogy nagy kő zuhan, meg hogy csengők, és száncsengők...:-) (remélem sokan néztek jóbarátokat.)
a lényeg, hogy ez tök jó volt, mert szeretem őket, meg jó filmek voltak, és kínait enni az csak jó lehet, ráadásul előtte imprón is voltam, és négykezeseztünk a bettivel, és impró után vikivelopival is még beszélgettem, illetve, hát igen...:-)
és ez mindmind tök jó. de télleg. és még az se zavar, hogy tanulnom kéne nagyonnagyon, mert végülis mégiscsak tavasz van, állítólag jövő hétre már meleget is mondanak...
és mégsem. persze az elmúlt hét eseményei egy kicsit lehangoltak, ill elszomorítottak, ill többször is éreztem úgy hogy (joggal, vagy jogtalanul, de) nagyon szívesen belerúgnék valakibe. illetve ez nem igaz, mert úgyse rúgnék bele senkibe, de úgy kedvem lett volna néha elfelejteni hogy hol vagyok, ki vagyok, és ki az erősebb, és kinek nagyobb a hatalma, és mindent elfelejtve az arcukba kiabálni, hogy ez az én életem, és úgy hallottam hogy a nemtetszésén kívül semmit nem mondott, amivel megindokolhatná a döntését, és ha szerinte a belső számít, akkor legalább próbáljon úgy tenni mintha nem hazudna, és azt hogy ...
és nem csak arról van szó, ahogy a jelenlegi hajamhoz hozzáállnak. hanem úgy általában amit velem kapcsoatban gondolnak az emberek. és nem tudom miért, mert én nem változtam meg... ugyanolyan vagyok mint eddig.
nem esik jól. és azt gondolom hogy nincs szükségem oylan emberek védelmére, és tanácsaira akiknek semmi közük az életemhez, főleg, ha valójában csak cseszegetnek. és egy kicsit sem vagyok kiváncsi arra, hogy mit gondolnak mások a hajamról, vagy a nők hajáról úgy általánosságban.
és még mindig nagyon mérges vagyok, és nem azért mert szerinte "nem megfelelő a frizurám", hanem azért mert ő bármit megtehet én meg egy semmi vagyok, akinek azt lehet mondani, hogy sötét bunkó vagy, de én nem lehetek őszinte.
és ezenkívül sok más miatt is mérges vagyok, és sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy nagyon utálom az embereket... (nem is beszélve persze magamról, de ezt a naplómnak tartogatom)
és ami pozitív: most hogy lassan elkezd(hetne) tavaszodni az idő, egyre kevésbé fognak érdekelni az emberek, és végre lehetek egyedül a zöld füves réteken és az idegenek nyüzsgését hallgatva egy naaaagy nagy tó stégjén.
igaziból ezen kívül semmi mást nem szeretnék. esetleg néhány jégkockát, meg azt a csodálatos képességet, hogy mielőtt megsértődök, elsírom magam, vagy túl őszintén válaszolok el tudjak számolni tízig. nehezebb mint hittem
2009. március 16.
punk
kopasz vagyok:-) illetve csak oldalt, mert középen soooksok hajam maradt. (najó, annyira azért nem sok...) hát, most nem lelkesedek annyira amennyire az elvárható lenne, de ennek is megvan az oka.
de. nekem nagyon tetszik, és nagyon szeretem, hogy ilyen, és igaziból szivesen befesteném zöldre, vagy pirosra, de akkor nem passzolna mindenhez, és az zavarna. (aztán ki tudja mi vetemedek még)
és nem fogadásból csináltam:-):-):-)
amit a tavaszt illeti... valamiért kezd elmúlni az illata, ráadásul most megint napokig hideg lesz és még havat is találtam az időjárás előrejelzésben...és ez jobban lehangol mint bármi. (ez nem igaz, csak majdnem) utálom a telet, és már március közepe van, elég volt a hidegből!!!
nincs is globális felmelegedés...pedig ez az egyetlen reményem, hogy egyszer magyarországon is egész évben jó idő lesz, és egy idő után az emberek nem fogják ismerni azokat a szavakat, hogy télikabát, hó, jég, ja és hogy hideg... fúj, de utálom...
de. nekem nagyon tetszik, és nagyon szeretem, hogy ilyen, és igaziból szivesen befesteném zöldre, vagy pirosra, de akkor nem passzolna mindenhez, és az zavarna. (aztán ki tudja mi vetemedek még)
és nem fogadásból csináltam:-):-):-)
amit a tavaszt illeti... valamiért kezd elmúlni az illata, ráadásul most megint napokig hideg lesz és még havat is találtam az időjárás előrejelzésben...és ez jobban lehangol mint bármi. (ez nem igaz, csak majdnem) utálom a telet, és már március közepe van, elég volt a hidegből!!!
nincs is globális felmelegedés...pedig ez az egyetlen reményem, hogy egyszer magyarországon is egész évben jó idő lesz, és egy idő után az emberek nem fogják ismerni azokat a szavakat, hogy télikabát, hó, jég, ja és hogy hideg... fúj, de utálom...
2009. március 12.
életkedv
hiába mondják, hogy esni fog a hó, és mutatják a felhőket (amit egyébként még én is látok), én akkoris érzem a tavaszt. lehet, hogy bennem van valami furcsa, de akkoris.
ma egy ijesztő nő jött mögöttem az utcán, és mérgesen telefonált, és veszekedett valakivel hogy hogy merészeli követni. a kapuban véletlenül ránéztem (valószínűleg ezt csináltam rosszul) mire megállt és elkezdett velem ordítozni, hogy inkább azzal foglakozzak, hogy kimossam a táskám (nem is koszos.) és hogy hogy mertem idáig követni, és kifejtette a nemtetszését a kinézetemmel kapcsolatban, majd búcsúzóul elmondta, hogy én szerinte egy görbe lábú kurva vagyok...
egy kicsit nehezemre esett ezt minden szó nélkül, hátatfordítva neki végighallgatni, és az őrültsége számlájára írni.
most rossz kedvem van, hogy nincs igazán szép idő, és még az emberek is gonoszak és negatívak...
jóbarátokkal kúrálom magam:-)
ma egy ijesztő nő jött mögöttem az utcán, és mérgesen telefonált, és veszekedett valakivel hogy hogy merészeli követni. a kapuban véletlenül ránéztem (valószínűleg ezt csináltam rosszul) mire megállt és elkezdett velem ordítozni, hogy inkább azzal foglakozzak, hogy kimossam a táskám (nem is koszos.) és hogy hogy mertem idáig követni, és kifejtette a nemtetszését a kinézetemmel kapcsolatban, majd búcsúzóul elmondta, hogy én szerinte egy görbe lábú kurva vagyok...
egy kicsit nehezemre esett ezt minden szó nélkül, hátatfordítva neki végighallgatni, és az őrültsége számlájára írni.
most rossz kedvem van, hogy nincs igazán szép idő, és még az emberek is gonoszak és negatívak...
jóbarátokkal kúrálom magam:-)
2009. március 9.
érzed? tavasz
illat
szinte természetes, hogy zongoráról hazafelejövet az emberek hülyének néznek, és talán azt gondolják: "minek énekel ez a lány, ha nincs szép csilingelőszoprán hangja?" mert az én hangom nem kifejezeten szép, és csilingelő. szoprán az igen, de ez elég sovány vigasz, mert inkább csak mezzoszoprán...:-)
na mindegy, a lényeg, hogy már odafele is hatttártalan jókedvem volt, annak ellenére, hogy a hirtelenjében előkavart diszkmen nem játszotta le a krisztától kapott amélie-s CD-t... de éreztem a tavasz levegőben lógó változás-illatát, és emiatt olyan jól éreztem magam, hogy rájöttem, hogy nincs gond nincs felelősség nincs tél, csak egy kicsit még hideg van.
aztán zongin a teremben még várakoztam amikor rám tört az írhatnék. ismét tanulás helyett.
és a zongorázástól és a gyönyörű napocskától, amin éreztem hogy ő maga sem akar lemászni az égről, még fél5kor sem csak még jobb kedvem lett.
rájöttem hogy az éppen tanulásban lévő szkrjabin által írt darabom nagyon tavaszi, és olyan szerelmes lettem belé, amilyen szerelmes még a chopin, vagy pár évvel ezelőtti brahms darabba sem.
így csak a yann tierseneket szeretem:-) mármint amik az amélie zenéi is egyben, mert attól valami különleges érzés fog el amire tudok egy jó kis idegen szót, de nem szeretek idegen szavakkal dobálózni, mert SOHASEM vagyok biztos a jelentésük helyességében. nem akarok butának tűnni azzal hogy idegen szavakat mondok, aztán valami jó nagy hülyeség az egész:-)
szóval hazafelejövet a trolin dudorásztam, mert amit zongorázok, annak sajna nincs szövege általában, de a troliról leszállva újult erővel csapott meg a tavasz, és magna cum laudét meg quimby-t kezdtem énekelni, és ugrtáltam és végighúztam a kezem a rácsokon, és szökdécseltem és mosolyogtam. a sapkám meg hatszor a szemebe csúszott, majdnem leestem egy fa körül felállított térdmagasságú vaskorlátbigyóról, és nagyon elfáradtam mire hazáig szökdécseltem. olyn jó volt:-)
ja, és találkoztam azzal a rejtélyes zeneszerző sráccal, aki már az első pillanattól kezdve hihetetlenül vonzott.(mármint a személyisége, mert egyébként nem pont az ideálom. annak ellenére hogy kék, illetve inkább szürke szeme van.az egész oylan szürke...hátborzongató) sajnos most se mertem odamenni beszégetni. kicsit félek tőle, és a zeneiskola falain kívül még ijesztőbb volt, pedig biztos vagyok benne hogy magasabb vagyok nála, sőt, szélesebb is. (magamban kuncogok)(juj, bocsánat bocsánat bocsánat bocsánat)
na mindegy a lényeg, hogy valami félelmetesen borzongató és hidegfuttató zenét írt zongorára, és azthiszem ennek bűvöletében egy egész délutánon keresztül nem tudtam másra ránézni. hihetetlen késztetést éreztem hogy odamenjek hozzá, és megismerjem, de túlságosan is féltem tőle. éredekes. olyan amúgy mint egy vérszegény vámpír szegénykém, és pont olyan rohadtulhideg amilyen a szürke meg világoskék együtt, dehát ez van.
véletlen egybeesések sora??? ugyankérem. itthon egyékbént még egyszer megpróbálkoztam a melanzzsal. ezúttal a még kavargatás alatt álló karamellhez öntöttem tejet és kávét, anyukámtól ellesve a módszert, de ennek csak az lett a vége, hogy a melanzsom se szép se finom se melanzsízű nem lett. mérhetetlenül édes volt, alig birtam a felét meginni, és még a felvizezés (alapesetben halálos bűn) után is majdnem rosszul lettem minden kortytól.
ja és megégettem a HASAMAT. a bugyborékoló és fortyogó karamell-tej-kávé keverék a tűzön már magától is köpködő lávaként viselkedett, de én egy rám jllemzően elővigyázatos magamfelé rántó fakanálmozdulattal kilöttyintettem egy nagy adag forró karamelltől ragacsos tejeskávébombát és lelőttem vele a hasamat. ráadásul azt a részt ahol egy szál szőr sincs, így még hasznos se volt... csak a felsőm lett tiszta dzsuva meg a hasam égett. és fájós:-(
a magyarra kaptam még egy napot. még egy teljes napot hogy végre megtanuljam. és mindent megtettem ennek érdekében. elkértem a vera füzetét. mondanom sem kell, hogy bele se olvastam. valami érthetetlen felsőbb erő azt szeretné hogy ne írjak ötöst ebből a témából. de még hármast se, hanem inkább egy jó kis kettest. én nem szeretném de nem tudom egyszerűen a kezembe venni azt a füzetet. (pedig a vera nagyon szépen feljegyzett benne mindent. de úgy komolyan mindent, azt is ami hasznos és azt is ami vicces, pl. a zöld "kakkantós" toll termését :-) )
ja és új találmány: ezentúl nem fog rám csúnyán nézni senki a phoebe-s idézeteim miatt, amiket két álom között firkantgatok, ugyanis egy szépséges tiszta fehér papírt celluxoltunk, és most ott élhetjük ki magunkat.
mondanom sem kell, már van rajta tavasz, meg letthesunshinein, meg szivárványszínű mindenféleség, meg phoebe-s idézet, meg matekos bölcsességek, amik miatt kérlek ne gondoljátok az hogy buták vagyunk, ráadásul meg se próbálunk érdeklődni mert nem igaz.vagyis igaz, de ez nem büszkeség.de az. és vannak rajta kis felhők, meg gonosz hal is, meg a furcsa szavak különleges írásmódjai, amit most nem fogok hirdetni. bár ma már itt is és az utcán is annyira elárultam magam, hogy tulképp mindegy...
ráadásul borzasztó, hogy itt ülök, és blogot írok, amikor annyi ezerszer hasznosabb és egészségkímélőbb és építőbb elfoglaltságot találhatnék, de komolyan, és azokat még szívsebben is csinálom.
azért remélem valaki örül hogy itt osztom a gondolataimat...:-)
ja és újra megbizonyosodtam arról, hogy a legutóbb említett különleges illető az igazi. struccot! békát! nagy esőt! (csak nehogy, kérlek nehogy elinduljunk az árokpartról ülve...)
SZMÁJL!!! :-)
20:55 ma nem előszörre pityeregni kezdtem, szívem ellágyulásának okából. http://sandamoon.freeblog.hu/archives/2007/05/11/To_Bufe/ megmagyarázhatatlan módon ennek a bejegyzésnek több pontját is egészen a szívembe zártam. najó igazából nem is megmagyarázhatatlan. de nem magyaráznám meg a világ minden pénzééért se.
szinte természetes, hogy zongoráról hazafelejövet az emberek hülyének néznek, és talán azt gondolják: "minek énekel ez a lány, ha nincs szép csilingelőszoprán hangja?" mert az én hangom nem kifejezeten szép, és csilingelő. szoprán az igen, de ez elég sovány vigasz, mert inkább csak mezzoszoprán...:-)
na mindegy, a lényeg, hogy már odafele is hatttártalan jókedvem volt, annak ellenére, hogy a hirtelenjében előkavart diszkmen nem játszotta le a krisztától kapott amélie-s CD-t... de éreztem a tavasz levegőben lógó változás-illatát, és emiatt olyan jól éreztem magam, hogy rájöttem, hogy nincs gond nincs felelősség nincs tél, csak egy kicsit még hideg van.
aztán zongin a teremben még várakoztam amikor rám tört az írhatnék. ismét tanulás helyett.
és a zongorázástól és a gyönyörű napocskától, amin éreztem hogy ő maga sem akar lemászni az égről, még fél5kor sem csak még jobb kedvem lett.
rájöttem hogy az éppen tanulásban lévő szkrjabin által írt darabom nagyon tavaszi, és olyan szerelmes lettem belé, amilyen szerelmes még a chopin, vagy pár évvel ezelőtti brahms darabba sem.
így csak a yann tierseneket szeretem:-) mármint amik az amélie zenéi is egyben, mert attól valami különleges érzés fog el amire tudok egy jó kis idegen szót, de nem szeretek idegen szavakkal dobálózni, mert SOHASEM vagyok biztos a jelentésük helyességében. nem akarok butának tűnni azzal hogy idegen szavakat mondok, aztán valami jó nagy hülyeség az egész:-)
szóval hazafelejövet a trolin dudorásztam, mert amit zongorázok, annak sajna nincs szövege általában, de a troliról leszállva újult erővel csapott meg a tavasz, és magna cum laudét meg quimby-t kezdtem énekelni, és ugrtáltam és végighúztam a kezem a rácsokon, és szökdécseltem és mosolyogtam. a sapkám meg hatszor a szemebe csúszott, majdnem leestem egy fa körül felállított térdmagasságú vaskorlátbigyóról, és nagyon elfáradtam mire hazáig szökdécseltem. olyn jó volt:-)
ja, és találkoztam azzal a rejtélyes zeneszerző sráccal, aki már az első pillanattól kezdve hihetetlenül vonzott.(mármint a személyisége, mert egyébként nem pont az ideálom. annak ellenére hogy kék, illetve inkább szürke szeme van.az egész oylan szürke...hátborzongató) sajnos most se mertem odamenni beszégetni. kicsit félek tőle, és a zeneiskola falain kívül még ijesztőbb volt, pedig biztos vagyok benne hogy magasabb vagyok nála, sőt, szélesebb is. (magamban kuncogok)(juj, bocsánat bocsánat bocsánat bocsánat)
na mindegy a lényeg, hogy valami félelmetesen borzongató és hidegfuttató zenét írt zongorára, és azthiszem ennek bűvöletében egy egész délutánon keresztül nem tudtam másra ránézni. hihetetlen késztetést éreztem hogy odamenjek hozzá, és megismerjem, de túlságosan is féltem tőle. éredekes. olyan amúgy mint egy vérszegény vámpír szegénykém, és pont olyan rohadtulhideg amilyen a szürke meg világoskék együtt, dehát ez van.
véletlen egybeesések sora??? ugyankérem. itthon egyékbént még egyszer megpróbálkoztam a melanzzsal. ezúttal a még kavargatás alatt álló karamellhez öntöttem tejet és kávét, anyukámtól ellesve a módszert, de ennek csak az lett a vége, hogy a melanzsom se szép se finom se melanzsízű nem lett. mérhetetlenül édes volt, alig birtam a felét meginni, és még a felvizezés (alapesetben halálos bűn) után is majdnem rosszul lettem minden kortytól.
ja és megégettem a HASAMAT. a bugyborékoló és fortyogó karamell-tej-kávé keverék a tűzön már magától is köpködő lávaként viselkedett, de én egy rám jllemzően elővigyázatos magamfelé rántó fakanálmozdulattal kilöttyintettem egy nagy adag forró karamelltől ragacsos tejeskávébombát és lelőttem vele a hasamat. ráadásul azt a részt ahol egy szál szőr sincs, így még hasznos se volt... csak a felsőm lett tiszta dzsuva meg a hasam égett. és fájós:-(
a magyarra kaptam még egy napot. még egy teljes napot hogy végre megtanuljam. és mindent megtettem ennek érdekében. elkértem a vera füzetét. mondanom sem kell, hogy bele se olvastam. valami érthetetlen felsőbb erő azt szeretné hogy ne írjak ötöst ebből a témából. de még hármast se, hanem inkább egy jó kis kettest. én nem szeretném de nem tudom egyszerűen a kezembe venni azt a füzetet. (pedig a vera nagyon szépen feljegyzett benne mindent. de úgy komolyan mindent, azt is ami hasznos és azt is ami vicces, pl. a zöld "kakkantós" toll termését :-) )
ja és új találmány: ezentúl nem fog rám csúnyán nézni senki a phoebe-s idézeteim miatt, amiket két álom között firkantgatok, ugyanis egy szépséges tiszta fehér papírt celluxoltunk, és most ott élhetjük ki magunkat.
mondanom sem kell, már van rajta tavasz, meg letthesunshinein, meg szivárványszínű mindenféleség, meg phoebe-s idézet, meg matekos bölcsességek, amik miatt kérlek ne gondoljátok az hogy buták vagyunk, ráadásul meg se próbálunk érdeklődni mert nem igaz.vagyis igaz, de ez nem büszkeség.de az. és vannak rajta kis felhők, meg gonosz hal is, meg a furcsa szavak különleges írásmódjai, amit most nem fogok hirdetni. bár ma már itt is és az utcán is annyira elárultam magam, hogy tulképp mindegy...
ráadásul borzasztó, hogy itt ülök, és blogot írok, amikor annyi ezerszer hasznosabb és egészségkímélőbb és építőbb elfoglaltságot találhatnék, de komolyan, és azokat még szívsebben is csinálom.
azért remélem valaki örül hogy itt osztom a gondolataimat...:-)
ja és újra megbizonyosodtam arról, hogy a legutóbb említett különleges illető az igazi. struccot! békát! nagy esőt! (csak nehogy, kérlek nehogy elinduljunk az árokpartról ülve...)
SZMÁJL!!! :-)
20:55 ma nem előszörre pityeregni kezdtem, szívem ellágyulásának okából. http://sandamoon.freeblog.hu/archives/2007/05/11/To_Bufe/ megmagyarázhatatlan módon ennek a bejegyzésnek több pontját is egészen a szívembe zártam. najó igazából nem is megmagyarázhatatlan. de nem magyaráznám meg a világ minden pénzééért se.
2009. március 7.
unalmas napok
délelőttös megőrülés. szóval kedd óta továbbra is beteg vagyok, és el sem tudom mondani mennyire utálom. jobban mint a telet, ill a hideget, mert most is csak 7-9 fok van, de én borzasztó szivesen felülnék a villamosra és elmennék kószálni újpesten, vagy felülni a 30asra és nézni az utcákat, és az embereket, és a kerteket... persze inkább utazgatnék ilyen időben. mármint elvonatoznék valahova, aztán visszavonatoznék. meg ilyesmi. metrózni is szeretek, csak ott viszonylag kevés a látnivaló.
szép világ nyílik az álmodozók előtt...:-)
itthon pedig általában egész nap olvasok. kiolvastam a vörös és feketét. az utolsó kétszáz oldalt rekordsebességgel, annyira unatkoztam. tegnap kezdtem bele a ragyogásba, és attól félek, hogyha nem kezdenék bele másba akkor még ma kiolvasnám.
tegnap is már ettől rettegtem, de szerencsére beugrott egy bellavera délután, és így egy kicsit volt társaságom...:-) édesek.
amúgy már kiolvastam az itthon fellelhető összes cosmot, megnéztem az összes filmet, megettem mindent, amitől nem lettem rosszul...
és egész nap a tavaszt meg a nyarat tervezgetem, mert nyáron szeretnék sokat almádiba menni, és megismerni mindenkit, akinek csipkés kendője, vagy nagy bajsza van:-) ja és a nagybőgőt.
22:28 szóval túl vagyok két különleges melange-kísérleten...:-) zuhanyozás közben úgy döntöttem ugyanis, hogy alkotok magamnak valami fincsit, és nem csak egy egyszerű tejeskávét főzök, főleg nem egy egyszerű háromazegybent öntök bele a forró tejbe, hanem csinálok egy igazi MELANGE-ot.
alul karamell, fölötte tej, kávé, majd tejszínhab, pici étcsokidarabokkal...
már ott kezdett meghiúsulni a terv, hogy nincs itthon tejszínhab. hát annyi baj legyen, végülis nem az a lényeg. átlátszó nagy poharunk sincs, ezért a rókás bögrét szemeltem ki. és elkezdtem.
feltettem egy kis kávét, és közben karamellizáltam egy adag cukrot. a nagyim félúton közölte, hogy ne csináljam túl sötétre, zárjam el a tüzet. hát jó.
kiöntöttem a karamellt a bögrémbe, de mire oda jutottam hogy a kávé meg a tej is belement a karamell megkeményedett....:-) pf.
beraktam a mikróba, hátha újra felolvad, és elkeverhetővé válik. közben a fakanálra száradt karamellt nyalogattam, mert finom volt.
és amikor kinyitottam a mikró ajtaját megláttam, hogy sikerült beterítenem a mikrót kávéval...:-) grat. persze a karamell még mindig ott volt a bögre alján, szépen keményen. oké, kitisztítom a mikrót, vizet engedek a bögrébe, és melange-kísérlet kettő.
újabb cukoradagot karamellizáltam. még nagyon folyékony volt, amikor áttereltem a bögrébe. rögtön ráöntöttem egy viszonylag kis adag kávét (mert annyi maradt) , amitől hangosan sziszegett de amikor beleraktam a kanalat, ismét majdnem teljesen kemény volt... nagy erőkkel próbáltam elkeverni, egy kcisit sikerült is, de ismét ott tartottam ahol az előbb... jó mindegy, ráöntöttem a tejet is és megkóstoltam. hasonló íze volt mint a melange-nak... hát jó, többet nem akartam bénázni, meg koszolni, ugyhogy elpakolásztam és bejöttem... azthiszem még gyakorolnom kell...egy kicsit:-)
dehát így jár a naiv kísérletező, aki teázós-kávézós hangulatot akar teremteni...
és most fájó kézzel (a mikró tisztítása közben megégettem párszor) és szívvel (az a sok kárbaveszett kávé) leírtam ezt az őrülten izgalmas eseményt az életemből... vissza a jóbarátokhoz, rebi...:-)
"-úúú, annyira szorít az edzőcipőm...kibújok belőle...;-) -lehet szöveg nélkül?..."
"-milyen jogon meri??? -a nagyapa jogán! -dögölj meg!!!...hülye pasi a telefonban..."
23:59 szerelmes vagyok:-) miközben gugli segítségével rövid frizurákról vadásztam képeket mintának a következő változtatásom idejére, ráleltem egy blogra, ami felkeltette az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy már az elején tudtam, hogy ez egy szimpatikustalan ember.
de rá kellett jönnöm, hogy nem is szimpatikustalan, sőőőt, pedig normális esetben ilyen stílussal a megvetésemet és felháborodásomat érdemelné ki. de nem.
valószínűleg a macskás bejegyzéssel hatott meg. talán emiatt olvastam tovább.
és némi hasonlóságot fedeztem fel bennünk.
arra jutottam, hogy ennek utána kell járnom. 33 éves. nem szép. máshogy fura.
de AKKORIS:-) beleszerettem. és most elmélyülten olvasgatom a blogját, és azthiszem azon gondolkozom, hogy rettentően hasonlít a 2005. második felében aktuális "szerelmem"-re akivel máig jóban vagyok. persze tudom, hogy ha közelebbi barátok lennénk, néha erős késztetést éreznék hogy belerúgjak, de így csak simán nagyon kedvelem, és úgy gondolom, hogy gyönyörűszép kék szeme van. (hát persze, hiszen kék...:-) )
nos, azthiszem ma már nem érhet semmi olyasmi, ami miatt visszatérjek, de ki tudja. jóéjt
szép világ nyílik az álmodozók előtt...:-)
itthon pedig általában egész nap olvasok. kiolvastam a vörös és feketét. az utolsó kétszáz oldalt rekordsebességgel, annyira unatkoztam. tegnap kezdtem bele a ragyogásba, és attól félek, hogyha nem kezdenék bele másba akkor még ma kiolvasnám.
tegnap is már ettől rettegtem, de szerencsére beugrott egy bellavera délután, és így egy kicsit volt társaságom...:-) édesek.
amúgy már kiolvastam az itthon fellelhető összes cosmot, megnéztem az összes filmet, megettem mindent, amitől nem lettem rosszul...
és egész nap a tavaszt meg a nyarat tervezgetem, mert nyáron szeretnék sokat almádiba menni, és megismerni mindenkit, akinek csipkés kendője, vagy nagy bajsza van:-) ja és a nagybőgőt.
22:28 szóval túl vagyok két különleges melange-kísérleten...:-) zuhanyozás közben úgy döntöttem ugyanis, hogy alkotok magamnak valami fincsit, és nem csak egy egyszerű tejeskávét főzök, főleg nem egy egyszerű háromazegybent öntök bele a forró tejbe, hanem csinálok egy igazi MELANGE-ot.
alul karamell, fölötte tej, kávé, majd tejszínhab, pici étcsokidarabokkal...
már ott kezdett meghiúsulni a terv, hogy nincs itthon tejszínhab. hát annyi baj legyen, végülis nem az a lényeg. átlátszó nagy poharunk sincs, ezért a rókás bögrét szemeltem ki. és elkezdtem.
feltettem egy kis kávét, és közben karamellizáltam egy adag cukrot. a nagyim félúton közölte, hogy ne csináljam túl sötétre, zárjam el a tüzet. hát jó.
kiöntöttem a karamellt a bögrémbe, de mire oda jutottam hogy a kávé meg a tej is belement a karamell megkeményedett....:-) pf.
beraktam a mikróba, hátha újra felolvad, és elkeverhetővé válik. közben a fakanálra száradt karamellt nyalogattam, mert finom volt.
és amikor kinyitottam a mikró ajtaját megláttam, hogy sikerült beterítenem a mikrót kávéval...:-) grat. persze a karamell még mindig ott volt a bögre alján, szépen keményen. oké, kitisztítom a mikrót, vizet engedek a bögrébe, és melange-kísérlet kettő.
újabb cukoradagot karamellizáltam. még nagyon folyékony volt, amikor áttereltem a bögrébe. rögtön ráöntöttem egy viszonylag kis adag kávét (mert annyi maradt) , amitől hangosan sziszegett de amikor beleraktam a kanalat, ismét majdnem teljesen kemény volt... nagy erőkkel próbáltam elkeverni, egy kcisit sikerült is, de ismét ott tartottam ahol az előbb... jó mindegy, ráöntöttem a tejet is és megkóstoltam. hasonló íze volt mint a melange-nak... hát jó, többet nem akartam bénázni, meg koszolni, ugyhogy elpakolásztam és bejöttem... azthiszem még gyakorolnom kell...egy kicsit:-)
dehát így jár a naiv kísérletező, aki teázós-kávézós hangulatot akar teremteni...
és most fájó kézzel (a mikró tisztítása közben megégettem párszor) és szívvel (az a sok kárbaveszett kávé) leírtam ezt az őrülten izgalmas eseményt az életemből... vissza a jóbarátokhoz, rebi...:-)
"-úúú, annyira szorít az edzőcipőm...kibújok belőle...;-) -lehet szöveg nélkül?..."
"-milyen jogon meri??? -a nagyapa jogán! -dögölj meg!!!...hülye pasi a telefonban..."
23:59 szerelmes vagyok:-) miközben gugli segítségével rövid frizurákról vadásztam képeket mintának a következő változtatásom idejére, ráleltem egy blogra, ami felkeltette az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy már az elején tudtam, hogy ez egy szimpatikustalan ember.
de rá kellett jönnöm, hogy nem is szimpatikustalan, sőőőt, pedig normális esetben ilyen stílussal a megvetésemet és felháborodásomat érdemelné ki. de nem.
valószínűleg a macskás bejegyzéssel hatott meg. talán emiatt olvastam tovább.
és némi hasonlóságot fedeztem fel bennünk.
arra jutottam, hogy ennek utána kell járnom. 33 éves. nem szép. máshogy fura.
de AKKORIS:-) beleszerettem. és most elmélyülten olvasgatom a blogját, és azthiszem azon gondolkozom, hogy rettentően hasonlít a 2005. második felében aktuális "szerelmem"-re akivel máig jóban vagyok. persze tudom, hogy ha közelebbi barátok lennénk, néha erős késztetést éreznék hogy belerúgjak, de így csak simán nagyon kedvelem, és úgy gondolom, hogy gyönyörűszép kék szeme van. (hát persze, hiszen kék...:-) )
nos, azthiszem ma már nem érhet semmi olyasmi, ami miatt visszatérjek, de ki tudja. jóéjt
2009. március 3.
bici
szóval végre tavasz van:-) pontosabban március, de nem süt a napocska:-( és egész hétre esőt mondanak.... és utálom.
tegnap meg tegnapelőtt végre elkezdtem újra bicizni:-) aztán megbetegedtem. mert nem vettem sapkát , és mert tegnap egész délután nyitva tartottam az ablakot hogy becsiripeljenek a madarak... mert amikor tegnap a gönczöl (?) utcán tekertem olyan szépen csiripeltek, és oylan jó volt:-)
és most beteg vagyok, és utálok itthon ülni, mert beleőrülök, hogy be vagyok zárva, és hiába néztem meg ma a hair-t, nem lett jobb tőle. sőt most csak szomorú lettem mert miért hal meg a végére berger??? pedig régen nem ezen gondolkodtam miután megnéztem... na mindegy a lényeg hogy én már napocskát szeretnék, madárcsiripelést, és azt hogy amikor mezítláb lelépek a betonra megégessem a talpam.és azt hogy sapka nélkül is tudjak úgy bicizni, hogy közben ne legyen semmi baja a fülemnek.
és hogy bárhova le tudjak ülni, úgy hogy nem fagyok oda...
március van, mostmár lehetene jóidő....!!! elég a télből... elégelégelégelég...
tegnap meg tegnapelőtt végre elkezdtem újra bicizni:-) aztán megbetegedtem. mert nem vettem sapkát , és mert tegnap egész délután nyitva tartottam az ablakot hogy becsiripeljenek a madarak... mert amikor tegnap a gönczöl (?) utcán tekertem olyan szépen csiripeltek, és oylan jó volt:-)
és most beteg vagyok, és utálok itthon ülni, mert beleőrülök, hogy be vagyok zárva, és hiába néztem meg ma a hair-t, nem lett jobb tőle. sőt most csak szomorú lettem mert miért hal meg a végére berger??? pedig régen nem ezen gondolkodtam miután megnéztem... na mindegy a lényeg hogy én már napocskát szeretnék, madárcsiripelést, és azt hogy amikor mezítláb lelépek a betonra megégessem a talpam.és azt hogy sapka nélkül is tudjak úgy bicizni, hogy közben ne legyen semmi baja a fülemnek.
és hogy bárhova le tudjak ülni, úgy hogy nem fagyok oda...
március van, mostmár lehetene jóidő....!!! elég a télből... elégelégelégelég...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)