felemás

ez akkor a tavasz első napja... háttő... reggel 5 fok volt, most talán van 12-13 is, ami végülis egész jó, mert (bár kicsin fakón, de) süt a napocska. viszont fúj a szél, ami nagyon hideg, és érthetetlen okokból egy kicsit rosszabbul érzem magam mint kétezerkilencben bármikor...
tegnap este/éjszaka adribellaverával filmeztünk, és ettünkettünkettünk. megnéztük a nem fogadott hívást, a fűrész 3-at, és a haragot. én elég félős vagyok, uh a nem fogadott hívás (nagyon) nagy részét csukott szemmel és csukott füllel néztem... a fűrész alatt csak éreztem ahogy türnek el a csontjaim és ahogy belefulladok a darált disznóba. (:-) ) a haragra meg már annyira megedződtem, hogy egyszer se csuktam be a szemem és fogtam be a fülem, csak amikor úgy éreztem hogy nem bírom erősen bámultam a mintás takarót, és azt énekelgettem magamban, hogy nagy kő zuhan, meg hogy csengők, és száncsengők...:-) (remélem sokan néztek jóbarátokat.)

a lényeg, hogy ez tök jó volt, mert szeretem őket, meg jó filmek voltak, és kínait enni az csak jó lehet, ráadásul előtte imprón is voltam, és négykezeseztünk a bettivel, és impró után vikivelopival is még beszélgettem, illetve, hát igen...:-)
és ez mindmind tök jó. de télleg. és még az se zavar, hogy tanulnom kéne nagyonnagyon, mert végülis mégiscsak tavasz van, állítólag jövő hétre már meleget is mondanak...

és mégsem. persze az elmúlt hét eseményei egy kicsit lehangoltak, ill elszomorítottak, ill többször is éreztem úgy hogy (joggal, vagy jogtalanul, de) nagyon szívesen belerúgnék valakibe. illetve ez nem igaz, mert úgyse rúgnék bele senkibe, de úgy kedvem lett volna néha elfelejteni hogy hol vagyok, ki vagyok, és ki az erősebb, és kinek nagyobb a hatalma, és mindent elfelejtve az arcukba kiabálni, hogy ez az én életem, és úgy hallottam hogy a nemtetszésén kívül semmit nem mondott, amivel megindokolhatná a döntését, és ha szerinte a belső számít, akkor legalább próbáljon úgy tenni mintha nem hazudna, és azt hogy ...
és nem csak arról van szó, ahogy a jelenlegi hajamhoz hozzáállnak. hanem úgy általában amit velem kapcsoatban gondolnak az emberek. és nem tudom miért, mert én nem változtam meg... ugyanolyan vagyok mint eddig.
nem esik jól. és azt gondolom hogy nincs szükségem oylan emberek védelmére, és tanácsaira akiknek semmi közük az életemhez, főleg, ha valójában csak cseszegetnek. és egy kicsit sem vagyok kiváncsi arra, hogy mit gondolnak mások a hajamról, vagy a nők hajáról úgy általánosságban.
és még mindig nagyon mérges vagyok, és nem azért mert szerinte "nem megfelelő a frizurám", hanem azért mert ő bármit megtehet én meg egy semmi vagyok, akinek azt lehet mondani, hogy sötét bunkó vagy, de én nem lehetek őszinte.

és ezenkívül sok más miatt is mérges vagyok, és sokadszorra is rá kellett jönnöm, hogy nagyon utálom az embereket... (nem is beszélve persze magamról, de ezt a naplómnak tartogatom)

és ami pozitív: most hogy lassan elkezd(hetne) tavaszodni az idő, egyre kevésbé fognak érdekelni az emberek, és végre lehetek egyedül a zöld füves réteken és az idegenek nyüzsgését hallgatva egy naaaagy nagy tó stégjén.
igaziból ezen kívül semmi mást nem szeretnék. esetleg néhány jégkockát, meg azt a csodálatos képességet, hogy mielőtt megsértődök, elsírom magam, vagy túl őszintén válaszolok el tudjak számolni tízig. nehezebb mint hittem