érzed? tavasz

illat

szinte természetes, hogy zongoráról hazafelejövet az emberek hülyének néznek, és talán azt gondolják: "minek énekel ez a lány, ha nincs szép csilingelőszoprán hangja?" mert az én hangom nem kifejezeten szép, és csilingelő. szoprán az igen, de ez elég sovány vigasz, mert inkább csak mezzoszoprán...:-)
na mindegy, a lényeg, hogy már odafele is hatttártalan jókedvem volt, annak ellenére, hogy a hirtelenjében előkavart diszkmen nem játszotta le a krisztától kapott amélie-s CD-t... de éreztem a tavasz levegőben lógó változás-illatát, és emiatt olyan jól éreztem magam, hogy rájöttem, hogy nincs gond nincs felelősség nincs tél, csak egy kicsit még hideg van.
aztán zongin a teremben még várakoztam amikor rám tört az írhatnék. ismét tanulás helyett.

és a zongorázástól és a gyönyörű napocskától, amin éreztem hogy ő maga sem akar lemászni az égről, még fél5kor sem csak még jobb kedvem lett.
rájöttem hogy az éppen tanulásban lévő szkrjabin által írt darabom nagyon tavaszi, és olyan szerelmes lettem belé, amilyen szerelmes még a chopin, vagy pár évvel ezelőtti brahms darabba sem.
így csak a yann tierseneket szeretem:-) mármint amik az amélie zenéi is egyben, mert attól valami különleges érzés fog el amire tudok egy jó kis idegen szót, de nem szeretek idegen szavakkal dobálózni, mert SOHASEM vagyok biztos a jelentésük helyességében. nem akarok butának tűnni azzal hogy idegen szavakat mondok, aztán valami jó nagy hülyeség az egész:-)

szóval hazafelejövet a trolin dudorásztam, mert amit zongorázok, annak sajna nincs szövege általában, de a troliról leszállva újult erővel csapott meg a tavasz, és magna cum laudét meg quimby-t kezdtem énekelni, és ugrtáltam és végighúztam a kezem a rácsokon, és szökdécseltem és mosolyogtam. a sapkám meg hatszor a szemebe csúszott, majdnem leestem egy fa körül felállított térdmagasságú vaskorlátbigyóról, és nagyon elfáradtam mire hazáig szökdécseltem. olyn jó volt:-)
ja, és találkoztam azzal a rejtélyes zeneszerző sráccal, aki már az első pillanattól kezdve hihetetlenül vonzott.(mármint a személyisége, mert egyébként nem pont az ideálom. annak ellenére hogy kék, illetve inkább szürke szeme van.az egész oylan szürke...hátborzongató) sajnos most se mertem odamenni beszégetni. kicsit félek tőle, és a zeneiskola falain kívül még ijesztőbb volt, pedig biztos vagyok benne hogy magasabb vagyok nála, sőt, szélesebb is. (magamban kuncogok)(juj, bocsánat bocsánat bocsánat bocsánat)
na mindegy a lényeg, hogy valami félelmetesen borzongató és hidegfuttató zenét írt zongorára, és azthiszem ennek bűvöletében egy egész délutánon keresztül nem tudtam másra ránézni. hihetetlen késztetést éreztem hogy odamenjek hozzá, és megismerjem, de túlságosan is féltem tőle. éredekes. olyan amúgy mint egy vérszegény vámpír szegénykém, és pont olyan rohadtulhideg amilyen a szürke meg világoskék együtt, dehát ez van.

véletlen egybeesések sora??? ugyankérem. itthon egyékbént még egyszer megpróbálkoztam a melanzzsal. ezúttal a még kavargatás alatt álló karamellhez öntöttem tejet és kávét, anyukámtól ellesve a módszert, de ennek csak az lett a vége, hogy a melanzsom se szép se finom se melanzsízű nem lett. mérhetetlenül édes volt, alig birtam a felét meginni, és még a felvizezés (alapesetben halálos bűn) után is majdnem rosszul lettem minden kortytól.
ja és megégettem a HASAMAT. a bugyborékoló és fortyogó karamell-tej-kávé keverék a tűzön már magától is köpködő lávaként viselkedett, de én egy rám jllemzően elővigyázatos magamfelé rántó fakanálmozdulattal kilöttyintettem egy nagy adag forró karamelltől ragacsos tejeskávébombát és lelőttem vele a hasamat. ráadásul azt a részt ahol egy szál szőr sincs, így még hasznos se volt... csak a felsőm lett tiszta dzsuva meg a hasam égett. és fájós:-(

a magyarra kaptam még egy napot. még egy teljes napot hogy végre megtanuljam. és mindent megtettem ennek érdekében. elkértem a vera füzetét. mondanom sem kell, hogy bele se olvastam. valami érthetetlen felsőbb erő azt szeretné hogy ne írjak ötöst ebből a témából. de még hármast se, hanem inkább egy jó kis kettest. én nem szeretném de nem tudom egyszerűen a kezembe venni azt a füzetet. (pedig a vera nagyon szépen feljegyzett benne mindent. de úgy komolyan mindent, azt is ami hasznos és azt is ami vicces, pl. a zöld "kakkantós" toll termését :-) )

ja és új találmány: ezentúl nem fog rám csúnyán nézni senki a phoebe-s idézeteim miatt, amiket két álom között firkantgatok, ugyanis egy szépséges tiszta fehér papírt celluxoltunk, és most ott élhetjük ki magunkat.
mondanom sem kell, már van rajta tavasz, meg letthesunshinein, meg szivárványszínű mindenféleség, meg phoebe-s idézet, meg matekos bölcsességek, amik miatt kérlek ne gondoljátok az hogy buták vagyunk, ráadásul meg se próbálunk érdeklődni mert nem igaz.vagyis igaz, de ez nem büszkeség.de az. és vannak rajta kis felhők, meg gonosz hal is, meg a furcsa szavak különleges írásmódjai, amit most nem fogok hirdetni. bár ma már itt is és az utcán is annyira elárultam magam, hogy tulképp mindegy...

ráadásul borzasztó, hogy itt ülök, és blogot írok, amikor annyi ezerszer hasznosabb és egészségkímélőbb és építőbb elfoglaltságot találhatnék, de komolyan, és azokat még szívsebben is csinálom.
azért remélem valaki örül hogy itt osztom a gondolataimat...:-)

ja és újra megbizonyosodtam arról, hogy a legutóbb említett különleges illető az igazi. struccot! békát! nagy esőt! (csak nehogy, kérlek nehogy elinduljunk az árokpartról ülve...)

SZMÁJL!!! :-)

20:55 ma nem előszörre pityeregni kezdtem, szívem ellágyulásának okából. http://sandamoon.freeblog.hu/archives/2007/05/11/To_Bufe/ megmagyarázhatatlan módon ennek a bejegyzésnek több pontját is egészen a szívembe zártam. najó igazából nem is megmagyarázhatatlan. de nem magyaráznám meg a világ minden pénzééért se.