unalmas napok

délelőttös megőrülés. szóval kedd óta továbbra is beteg vagyok, és el sem tudom mondani mennyire utálom. jobban mint a telet, ill a hideget, mert most is csak 7-9 fok van, de én borzasztó szivesen felülnék a villamosra és elmennék kószálni újpesten, vagy felülni a 30asra és nézni az utcákat, és az embereket, és a kerteket... persze inkább utazgatnék ilyen időben. mármint elvonatoznék valahova, aztán visszavonatoznék. meg ilyesmi. metrózni is szeretek, csak ott viszonylag kevés a látnivaló.
szép világ nyílik az álmodozók előtt...:-)

itthon pedig általában egész nap olvasok. kiolvastam a vörös és feketét. az utolsó kétszáz oldalt rekordsebességgel, annyira unatkoztam. tegnap kezdtem bele a ragyogásba, és attól félek, hogyha nem kezdenék bele másba akkor még ma kiolvasnám.
tegnap is már ettől rettegtem, de szerencsére beugrott egy bellavera délután, és így egy kicsit volt társaságom...:-) édesek.
amúgy már kiolvastam az itthon fellelhető összes cosmot, megnéztem az összes filmet, megettem mindent, amitől nem lettem rosszul...
és egész nap a tavaszt meg a nyarat tervezgetem, mert nyáron szeretnék sokat almádiba menni, és megismerni mindenkit, akinek csipkés kendője, vagy nagy bajsza van:-) ja és a nagybőgőt.

22:28 szóval túl vagyok két különleges melange-kísérleten...:-) zuhanyozás közben úgy döntöttem ugyanis, hogy alkotok magamnak valami fincsit, és nem csak egy egyszerű tejeskávét főzök, főleg nem egy egyszerű háromazegybent öntök bele a forró tejbe, hanem csinálok egy igazi MELANGE-ot.
alul karamell, fölötte tej, kávé, majd tejszínhab, pici étcsokidarabokkal...
már ott kezdett meghiúsulni a terv, hogy nincs itthon tejszínhab. hát annyi baj legyen, végülis nem az a lényeg. átlátszó nagy poharunk sincs, ezért a rókás bögrét szemeltem ki. és elkezdtem.
feltettem egy kis kávét, és közben karamellizáltam egy adag cukrot. a nagyim félúton közölte, hogy ne csináljam túl sötétre, zárjam el a tüzet. hát jó.
kiöntöttem a karamellt a bögrémbe, de mire oda jutottam hogy a kávé meg a tej is belement a karamell megkeményedett....:-) pf.
beraktam a mikróba, hátha újra felolvad, és elkeverhetővé válik. közben a fakanálra száradt karamellt nyalogattam, mert finom volt.
és amikor kinyitottam a mikró ajtaját megláttam, hogy sikerült beterítenem a mikrót kávéval...:-) grat. persze a karamell még mindig ott volt a bögre alján, szépen keményen. oké, kitisztítom a mikrót, vizet engedek a bögrébe, és melange-kísérlet kettő.

újabb cukoradagot karamellizáltam. még nagyon folyékony volt, amikor áttereltem a bögrébe. rögtön ráöntöttem egy viszonylag kis adag kávét (mert annyi maradt) , amitől hangosan sziszegett de amikor beleraktam a kanalat, ismét majdnem teljesen kemény volt... nagy erőkkel próbáltam elkeverni, egy kcisit sikerült is, de ismét ott tartottam ahol az előbb... jó mindegy, ráöntöttem a tejet is és megkóstoltam. hasonló íze volt mint a melange-nak... hát jó, többet nem akartam bénázni, meg koszolni, ugyhogy elpakolásztam és bejöttem... azthiszem még gyakorolnom kell...egy kicsit:-)
dehát így jár a naiv kísérletező, aki teázós-kávézós hangulatot akar teremteni...

és most fájó kézzel (a mikró tisztítása közben megégettem párszor) és szívvel (az a sok kárbaveszett kávé) leírtam ezt az őrülten izgalmas eseményt az életemből... vissza a jóbarátokhoz, rebi...:-)
"-úúú, annyira szorít az edzőcipőm...kibújok belőle...;-) -lehet szöveg nélkül?..."
"-milyen jogon meri??? -a nagyapa jogán! -dögölj meg!!!...hülye pasi a telefonban..."

23:59 szerelmes vagyok:-) miközben gugli segítségével rövid frizurákról vadásztam képeket mintának a következő változtatásom idejére, ráleltem egy blogra, ami felkeltette az érdeklődésemet, annak ellenére, hogy már az elején tudtam, hogy ez egy szimpatikustalan ember.
de rá kellett jönnöm, hogy nem is szimpatikustalan, sőőőt, pedig normális esetben ilyen stílussal a megvetésemet és felháborodásomat érdemelné ki. de nem.
valószínűleg a macskás bejegyzéssel hatott meg. talán emiatt olvastam tovább.
és némi hasonlóságot fedeztem fel bennünk.
arra jutottam, hogy ennek utána kell járnom. 33 éves. nem szép. máshogy fura.
de AKKORIS:-) beleszerettem. és most elmélyülten olvasgatom a blogját, és azthiszem azon gondolkozom, hogy rettentően hasonlít a 2005. második felében aktuális "szerelmem"-re akivel máig jóban vagyok. persze tudom, hogy ha közelebbi barátok lennénk, néha erős késztetést éreznék hogy belerúgjak, de így csak simán nagyon kedvelem, és úgy gondolom, hogy gyönyörűszép kék szeme van. (hát persze, hiszen kék...:-) )
nos, azthiszem ma már nem érhet semmi olyasmi, ami miatt visszatérjek, de ki tudja. jóéjt