sünikék

ma láttunk a szigeten egy sünikét! annyira helyes volt :) bebújt a bokorba, és megsimogatni nem mertem, de amikor le akartam fényképezni hátat fordított. úgyhogy megböktem, amitől meg begömbölyödött :) szegény biztos megijesztettem de olyan aranyos volt!

aztán, mikor hazaértem, kiültem a teraszra, és pont láttam ahogy elszaladt az udvaron még egy süni!

de jó volt :)

beszóltak!

életem szomorúsága hogy biciklin ülve legtöbbször nem azért szólnak be mert éppen szabálytalan vagyok, hanem csak azért mert biciklizek. (ma reggel is ledudáltak a gyöngyösiről, az egész utat elfoglaltam, ráadásul miért nem a járdán kerülgetem a gyalogosokat, annyira szemét vagyok!!! :))

de délután hazafele... népfürdő utca, széles járda, rajta elég jól látható piros bicikliút a kis sárga biciklikkel felfestve, minden ami kell. üres járda mellett középkorú asszonyság a bicikliúton sétáltatja két kutyusát.
én meg jöttem és kénytelen volt arrébb húzni az egyik kutyus, hogy elférjek. már épp megköszöntem volna, amikor utánam kiabált: "úttesten biciklizzéé!!"

hát, ez szíven ütött

minek?

tükörbe néz és a képét lesi ahogy átalakulnak a vonásai mikor a hajnali metrón tökegyedül

****

önmagával szemben ül

(zsizsegés off...)

és íme, marsi pillangó

mindenkinek van valami jelentősége azt hiszem.
egy elég rövid és kicsit bizarr ismeretségemből származik a legkedvesebb "becenevem"



így április lassanközepe felé végre előbújik a nap, és az időjárás is elkezd passzolni a tavaszhoz :)
és zsizsegés! (már megint :)) 

a vámőrök minden állomáson bélyegzőt ütnek a szívünkre

s mi csak úszunk tovább hajnal iránt

mi is az hogy civilizáció
az ember bekeni magát valami zománccal és irtózni kezd
a tetvektől
mi is az hogy családi kapocs
az ember holmi selyemszalaggal meghosszabbítja a 
köldökzsinórját

mi is az hogy istentisztelet
az ember félni kezd hogy ne kelljen félnie
mi talpunkra szögeztük az országutakat s a nap jött velünk

k.l.