,

 

♥

azért vagy itt, hogy mindent láss,
hogy értsd a szót, olvasd az írást.
azért vagy itt, hogy mindent megtanulj,
hogy az égbe szállj, nehogy a porba hullj!

egy kis szünetet

v. v.

a nap aranyos karikája

sugaraz rá nagy sisakot

karját kinyújtva a tájba

mint hajnali fáklya, lobog.

lesem, idejössz, ideérsz-e

a fák közt? rajz a vízen

cikázik az árnya, a lépte

hogy sajdul és fáj a szivem!

ne siess! ne siess! de szeretlek!

tudod-e, hova érsz, te leány?

itt zúgnak estente a vermek,

itt hullik a fűzfa reám.

a sípjaim is szomorúak

az ünneplőm fekete

ősszel madarak raja krúgat

és csontos a férfi keze.

csak a fejsze villog a vállon,

a melledet hó födi el,

és nappal oly nagy a magányom,

hogy estére nem bírom el

gyere már, gyere már, ideérsz-e?

sugaras kicsi énekesem

kapaszkodj nyírfa-levélbe

azon érsz ide szélsebesen!

szeretlek. gyöngyöm a gyöngyöd

tiéd a sóm, kanalam

mezítlen kell idejönnöd,

hogy rád adjam, ami van.

rád adjam ruhául a tájat

s a bíbor nagy hegyeket

el kell, hogy bírja a vállad

mindent, amit szeretek.

örökké hordjad a házam

csiga fel, csiga le, ez az út

és én adok néked majd három szívet

falevél-alakút!

szeretlek, jobban a szélnél

mi öleli hosszan a fát,

szeretlek, mintha te élnél

helyettem egy életen át.

gy.t.

itt van

a tavasz!