azthiszem néha le kéne pottyannom a rózsaszín felhők közül:-) pontosabban meg kéne szüntetnem a mindent-meg-tudok-magyarázni (egyébként fantasztikusan megnyugtató) képességemet:-)
ma rá kellett jönnöm, hogy az elmúlt soksok időben tulajdonképp alig változtam, már belül. illtve sokat változtam, de van valami amiben nem. és ez egy kicsit zavaró.
de most inkább nem írom le a gondolataimat, mert azt szeretném, hogy aki olvassa eztr, az értsen belőle valamit:-)
ma egészen átlagos napom volt. hétvégén összefüstszagoztam a kabátom, ezért ma egy tavaszi kiskabátban szambáztam, és elég hideg volt:-)
délután eleint verával is, később csak bellával ettünk, meg vásárolgattunk, vagyis inkább nézgelődtünk, és én beleszerettem egy cipőbe. ilyen kis babacipő, amiket amúgy igaziból nem is szeretek, vagyishát elég ritkán hordom a sacitól örökölt, vagy saci által hátrahagyott babacipőket:-) na mindegy, ez nagyon édes, és igziból csak azért szerettem bele mert
1. gonosz dolog, hogy itt a tavasz és nem tudok semmibe és senkibe beleszeretni
2. a fejemben azt a jelenetet társítottam hozzá, amikor tavasszal, mármint amikor normális idjárás is lesz, a dunaparton a köveken a napsütésben mászkálok v csak úgy egyedül, vagy csak úgy a spájzzal, vagy csak úgy az egyik spájzgörllel, v csak úgy valakivel, aki szivesen mászkál velem a köveken:-)
borzasztó, hogy mindez egy cipőről jutott eszembe, dehát amikről a szép dolgok szoktak ezsembejutni azok most nincsenek a környezetemben...persze ez se volt igaz, mert a szép dolgok kkor jutnak eszembe amikor álmodozom, és azt bármikor bármilyen helyzetben tudok, a környezetemtől függetlenül.
ami most a legközelebb tök jó lesz... valamelyik nap, talán egy vagy két hete nagyon elkéstem csütörtökön, ezért úgy döntöttem hogy akkor már nem is kell sietnem. amelie-zenét hallgattam, ill yann tiersen-t pontosabban, sőőt, éppen a le moulin-t, és olyan jó volt, és végigsétáltam azon a nagymagas járdaszegélyen vagy mittudomén mi az a picike játszótér körül és sütött a nap, és hallottam a zongorán keresztül a madárcsicsergést, és úgy éreztem, hogy minden rendben van, és minden tökéletes...
(persze ez nem igaz, de ezt nagyjából kétnaponta fedezem fel, és vagyok miatta depressziós pár óráig, rosszabb eseteben pár napig, nagyon ritkán pár hétig.)
igaziból álmodozni, meg ébrenálmodni az olyan jó. persze az mindig szar amikor visszacsöppenek a valóságba és akkor nagyot csalódok, de addig olyan jó...
"ha igazán élnél, én a válladról nézném végig ahogy élek, valaki mással,
egyedül ébren, mindennek háttal, semmit se szólj,
vele álmodni könnyebb mint egyedül ébren, (vagy valaki mással)"
persze ott kezdtem, hogy republic és hiperkarma lett, de ez a kető úgyis ilik most a hangulatomhoz... najó igazából a republic nem csak mikor elkezdtem irni még szép dolgokat idézett fel bennem, és akkor még jó volt visszagondolni rájuk. basszus, kicsit bonyolultnak érzem magam, meg az életem, meg a mások életét...pedig igaziból minden de télleg MINDEN olyan nagyon egyszerű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi