mi mi miért ez és nem az?

a világ. az egész világ egy nagy nagy, nagy valóság. minden pontosan az ami, és nem más, mert régen minden más volt, de már nem.
nem akarok valóságot... azt akarom hogy legyen minden más. mert az az igazi.
az a jó, amikor végigmegyek egy utcán, és minden fa olyan mintha fa lenne, de MÉGSEM fa. és minden autó olyan mintha csak egy autó lenne, és mégis mindegyik valahogy más.

meg a műterem. a logodi, az annyira más volt. a moszkva tér is más volt, meg a margit híd is, sőt a 4es6os, a jászai, a 75ös, és minden minden más volt. most meg a moszkva tér koszos, a 4es6os sárga és nagyon csendes, a jászai még mindig más, de nem azért amiért régen. régen azért is más volt, mert arra mentem a műteremhez. meg arra jöttem haza, és ott ültem órákon keresztül, és feltettem a lábam a biciklire, és csak ültem. meg azért is más volt, mert ott van a zeneiskola, és ott kávéztunk amikor még meleg volt, meg amikor még melegebb volt.

meg mert balett után ott ültem szökőkút szélén és beszélgettem az utcazenésszel.

de mostmár csak a zeneiskola maradt, meg a balettután. se műterem, se utcazenész, és a jászai legalább még mindig más. de nem ÚGY.

a 75ös meg piros, és ritkán jár, és ennyi. semmi más. a megállójában a picike kocsma is csak egy picike kocsma. nem az ahova bementem a pakolás után, és csak ültem, mert nem tudtam hazamenni.

minden nagyon valóságos.NAGYON. és nem csak a világ, én is valóságos vagyok. eltűntek a pillangók, meg a találgatások, meg az emberek, meg az hogy tudom hogy így jónak KELL lennie. az van ami a valóság, nincs pillangó, csak a következmények, meg az hogy tudom, és az emberek, és a lehetősége hogy nem lesz jó.

és nem tudom megváltoztatni.
nincs értelme a listának, meg a gondolkodásnak, nincs értelme megmagyarázni a dolgokat, nincs értelme elképzelni hogy valami úgy van, mert biztos és teljesen biztos hogy nem úgy van.
és az emberek mind egyformák, és nincs kivétel,
ÉS NEM TUDOM MEGVÁLTOZTATNI.

és hol van az az érzés ami a
chanson des chats, femme fatale, levert vagy, o seu olhar, boats and birds, , , ,

nincs mars, meg plútó, senki nem beszél bolgárul, senki nem az eltitkolt anyámapámtestvérem, nincsenek tündérek, meg szárnyak, senki nem tud repülni, nincs fotoszintézis,
és ami a legrosszabb:
nincs értelme random emberekhez odamenni egy május-júniusi éjszakán-hajnalon, és azt mondani nekik hogy "heló, ez én vagyok, és te ki vagy?"
és se reggel se délután se délben se este nincs értelme.

és már most hiányzik hogy minden embernek mást mondjak, és minden ember mást mondjon nekem. soha többet nem lesz minden napra más név, és más történet, és mégis mindegyik ugyanaz.
most meg nem más, csak egészen egyszerűen ugyanaz. és az egyszerűenen van a hangsúly.

ez minden, szétesett a világ.