aztán négykezeseztünk, több-kevesebb sikerrel, najó ez nem is igaz, mert tök jól megy már:-) igaz, hogy már hatszor megtanultam kotta nélkül de még mindig nem megy, de nem érdekes:-)
aztán impro után végre teljesen beázott a cipőm, mert ahoz volt hangulatom hogy a szigszalagokkal körbetekert leszakadt talpú kedvenc cipőmet vegyem fel, és ebben a zuhogó gó sem tudott megakadályozni... hát ennyi eszem van:-)
de nem a beázott cipő itt a lényeg, hanem hogy opival elkezdtünk beszélgetni, és addig beszélgettünk, hogy elvillamosoztunk a lehel térre, ott felszálltunk a metróra és elmentünk köki-ig, meg vissza a nyugatiig:-)
és olyan jó volt! megbeszéltük, hogy majd ha meleg lesz, akkor egyszer nagyon-nagyon korán am,ikor még nem jött fel a nap, kibicajozunk a gellért-hegyre, és mivel akkor még nem járnak a kocsik az út közepén fogunk mnni mindenhol, és a gellért-hegyről nézzük a napfelkeltét:-)
és ha majd nyár lesz akkor hátizsákkal fogjuk körbejárni budapest környékét, vagy tudomis én mit, és ott alszunk ahol lemegy felettünk a nap. értitek:-)
és majd hippiskedünk, meg minden, mert kiderült, hogy mindketten szeretünk hippiskedni, meg nyáron csak mezítláb mászkálni, meg egyszálhátizsákkal kirándulni, meg tavasztól őszig bicajozni, meg a nyarat, meg metrózni, meg villamosozni, meg eltévedni idegen helyeken nyárno a melegben...
felszállni valami békávéra menni egy ideig leszállni, és bolyongani, és azt se tudni hogy hol vagyunk:-)
és ez mind olyan jóóóó, és úgy szeretem, és az opi is és tök jó, amikor rokonlelkeket találok!:-)
szóval ez volt impro után.
aztán verabella altair:-) a cipőmből csavarni tudtam volna a vizet mire odaértünk... de ez nem zavart. egészen alulra ültünk most, egész kis kényelmes helyre, és oylan jókat dumcsiztunk...:-) lelkiztünk is, emg minde ami eszünkbe jutott, meg megfigyeltük a mellettünk ülőket, ami igy leírva kevésbé vicces, de látni egészen más volt, hát még megvitatni a jövőjüket...:-)
kávéztunk, emg szendóztunk, meg csokis marlenkáztunk, és beszélgettünk beszéglettünk beszéglettünk:-) fél7től ismét ottvoltunk majdnem zárásig, sőőt, és olyan jó volt:-) félhomály, meleg, puha babzsákbigyók, süti, szendó, kávé + bella meg vera...:-) szeretem ezt csinálni.
és holnap megyek bellával törkbálintra a nagy nagy outletbe hátha találok magamnak nadrágot:-) persze esélytelennk érzem, de nem adjuk fel a reményt. bella azt mondta h van mango outlet is, hát remélem sokkalsokkal olcsóbb mint a nem outlet mango:-) ééértitek.
most pedig tovább álmodozom egy tökéletes hétvégéről, amit nem tudok megvalósítani a 25-30 fok, és a diavetítő hiányában... arra gondoltam, hogy szombatonelmegyek kirándulni, és egy nagy-nagy virágos réten napozok, és cigánykerekezek (mert már tudok olyat is!!!) , és nézem a virágokat, meg a madarakat, meg a felhőket, meg a napot, és táááncolok és ééénekelek, és festek, meg gitározok, meg nagy kockás pokrócon piknikezek, aztán legurulok a domboldalakon...és nem veszek cipőt...
aztán hazamegyek mire sötét lesz, pattikukit pattogtatok, és sok sok vizet viszek be a szobába... mindenhova illatos gyertyákat és füstölőt rakok, és egy nagy-nagy lepedőre diátvetítek:-)
megkeresem a régi diavetítőt, és az 1001 éjszakás diá(ka)t, és egész éjszaka seherezádé leszek...
vasárnap délben kelek fel, vagyis úgy hogy még odaérjek bicivel a déli misére, és délután felszállok a hévre és elhévezek budakalászra, és az omszki-tó stégjéről a lábamat a vízbe lógatom és kavicsokat dobálok a vízbe, és gitározok és táááncolok és ééénekelek, és nézem a napocskát, a felhőket, a madarakat, a tavat, a halcskákat, a házakat, az embereket, és rácsodálkozom a világra, mert anniyra gyönyörű a kép, és eszembe jut, hogy valaki, aki ezt az egészet kitalálta, és megalkotta lenéz rám, és velem együtt boldog, nagyon-nagyon-nagyon...:-)
tavasz, napsütés, szabadság, táncitánci, lálálá, vízcsobogás, madárcsicsergés, nyári zápor+szivárvány, zenélni, szeretni, élni és nem csak létezni, beszívni a tavasz illatát, érezni a nedves füvet a talpam alatt, átfutni a locsolón, bemenni a szökőkútba/tóba/patakba/folyóba, éjszaka elázni, az üres utakon kószálni, feküdni egy fa tövében, festeni a virágokat, megszagolni a virágokat, fáramászni, lepkét nézni, ruhástul a vízbe ugrani, nevetni, nevettetni, gondolkodni, olvasni, írni, enni, inni, bicajozni, repülni, felhőket nézni, tavaszodnitavaszodnitavaszodni....
és azt fogom akarni, hogy ez a pillanat örökké tartson, és mindig halljam a szitakötők zizgését, meg a halacskák ficánkolását, meg a nád susogását, meg az emberek nevetését... és azt fogom kérni, hogy mindenkinek legyen meg a lehetősége, hogy átérezze azt, hogy ez mennyit ér, és mennyire gyönyörű...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi