ko

azthiszem ennél már csak jobb lehet, de tévedek. mert szombaton vizsgázom...
szóval eddig sem volt minden felhőtlen és elég hullámzó a hangulatom, de eddig azt mondtam hogy mert tél van. rá kellett jönnöm, hogy nem az a baj hogy tél van, hanem az hogy szét vagyok csúszva. ez most panaszkodós és lehangoló lesz...

szóval ma volt a fantasztikus zongora közösóra-koncert... nem voltak semmiféle illúzióim, tudtam hogy ez nem lesz tökéletes, de annyira szar volt, hogy engem is meglepett.
délután kicsit elaludtam, és amikor elindultam a zenesuliba úgy éreztem magam, mintha a kivégzésemre mennék. vikivel találkoztam a buszmegállóban, úgyhogy legalább ez pozitív volt. aztán odaértünk és beléptünk az egyes terembe... sok sok ember... azzal biztattam magam, hogy mire én sorra kerülök a kicsik úúúgyis elmennek..
aztán a kicsik mindnt eljátszottak, hurráhurrá, rövid szünet... előremásztunk kipróbálni a zongorát. a zongorával persze semmi probléma nem volt, vagyis én szeretem azt a zongit, csak az volot a baj hogy mikor odaültem elfelejtettem hogy is vannak a darabjaim...
aztán amikor télleg el kellett játszanom mármint nem csak próbálgatni, hanem ugy hogy figyeltek is.... katasztrófa volt.
a bach-ot amivel egyébként semmi gond nem szokott lenni kétszer kezdtem el. aztán itt-ott gykét hanghiba meg miegymás, azt se tudtam hol vagyok, csak úgy játszottam a semmibe...
szonáta... ezzel akkoris bajban vagyok ha nincs ott senki. mert oylan darab amit nem tudok egyszerűen megtanulni. minden nap újra kell tanulnom kotta nélkül...
hát végülis nem azzal volt a baj hogy nem tudtam kotta nélkül, hanem minden mással... még a pedált sem találtam meg, a szüneteket rohadtul nem tartottam meg, és akkor a dinamikáról ne is beszéljünk...
tökéletes csőőőd... úgy is éreztem magam. próbáltam nem ránézni az emberekre, aztán mikor leültem erősen koncentráltam hogy semmiképp ne sírjak...

és úgy érzem ennél rosszabb már nem lehet, de mégis lehet,mert szombaton vizsga, és ugyanezeket a darabokat kell eljátszanom...és még több ember előtt...
és tudom hogy szombatig mostmár végig ideges leszek, és fél óránként vagy nagyon fel eszek pörögve, vagy morcos leszek és türelmetlen...
és mivel a szombat is fos lesz valszeg utána is még egy darabig gyűlölni fogom a világot...

de legalább megtudtam ma, hogy kicsoda dávid, akiről olyan sokat hallok, de eddig csak annyit tudtam róla hogy zongorázik. mondjuk most se tudtam meg sokkal többet de leglalább tudom kiről van szó, és nem csak úgy bólogatok.

nagyon nagyon szeretnék egy csokis marlenkát és egy melange-ot... meg egy normális zongorát, ami nem pianino, és aminek nem járnak ilyen rohadtul nehezen a billentyűi mint az itthoninak... és szeretném kipihenni magam és jóbarátokat nézni, és azt szeretném hgy egy kicsit szűnjön meg a világ körülöttem meg az emberek meg a porblémáim...