"A 21. századi szélsőliberalizmus vadhajtásai közül
kevés ártalmasabbat tudok elképzelni, mint az úgynevezett genderizmus. Az egész
ideológia lényege, hogy a férfiak és nők kizárólag biológiailag különböznek
egymástól, minden ezen kívül eső eltérés társadalmi konvenció eredménye. Amiket
természetesen fel kell számolni, ehhez pedig az egyenlőségen át
vezet az út, ami valójában egyformaság, uniformizálás, és mindenki,
aki a klasszikus nemi
szerepek világában érzi jól magát, az jó esetben
elmaradott, de
inkább szexista, hímsoviniszta, stb.
Mint minden ultraliberális irányzat, a genderizmus sem a
valóban létező problémákkal foglalkozik (egyenlő munkáért egyenlő bért,
gyermekes nők részmunkaidős foglalkoztatása, családon belüli erőszak az
elkövető nemétől függetlenül). Ez csak álca, amely mögött a Szép Új Világ
körvonalai húzódnak meg, ahol választott nemű felnőttek okítják gyermekeinket arról,
hogyan is néz ki egy előítélet-mentes társadalom, és hogyan lehet ezek
ellenségeit felismerni, elszigetelni, hitelteleníteni, nevetségessé tenni.
A genderizmusnak van egy igen vicces mellékterméke,
nevezzük őt álszent protagonistának. Ő az, aki radikáljobb konteósokat
megszégyenítő módon minden bokorban szexista előítéletet lát, és ha rajta
múlna, az összes autószerelő műhelyt feljelentené, mert ott nem alkalmaznak
elég nőt. (A döbbenetes hímsovinizmusról árulkodó csöcsös poszterekről már nem
is beszélve!) Az a nem elhanyagolható tény, hogy a nők többségét nem vonzza az
olajos csapágyak és a visító ékszíjak világa, ezeket az embereket a legkevésbé
sem érdekli. Őket a CÉL vezérli, ezért protagonisták, álszentségük pedig
következetlenségükben érhető leginkább tetten, hiszen ha tényleg az
egyenlőségért küzdenének, akkor a maguk beteges, kicsavart módján a
férfiak „elnyomása” ellen is vehemensen küzdenének. Hiszen a napnál
világosabb
ugyebár, hogy „a nők kirekesztése” miatt nincs több férfi
(azért ennél árnyaltabb az én véleményem, de...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi