ki vagyok? csak álmodom, tünődöm,
szemem kékjét homály itta fel.
mellékesen élek itt a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.
megszokásból csókollak, csak éppen
mert csókoltam mást is eleget,
s mintha gyufát lobbantok sötétben,
szép szavakat úgy mondok neked.
"mindörökké", "kedvesem", "csak téged"...
de a lelkem dermedt és üres.
hogyha magad ajzod szenvedélyed,
igaz szót szívedben ne keress.
tüzemet már semmi fel nem szítja,
vágyak nélkül élek, csendesen.
erre-arra hajló karcsú nyírfa:
születtél sokaknak és nekem.
magamnak mindig társat kerestem,
s tűrtem komor fogság nyűgeit.
nem vagyok féltékeny egy kicsit sem,
nem illetlek rossz szóval, ne hidd.
ki vagyok? csak álmodom, tűnődöm,
szemem kékjét homály itta fel...
szerettelek téged is a földön,
épp csak úgy... együtt a többivel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi