miután rájöttem hogy olyan igazi eleje soha nem lesz, arra is rájöttem, hogy nem is akarom az elejét, hanem rögtön a közepébe akarok csöppenni.
aztán amikor a közepébe csöppenek, rájövök hogy én még az elején vagyok.
ájáj, velem van a baj.
az elején a végén vagyok, azt se tudom miért kezdtem bele ekkora hülyeségbe. aztán az elejének a végén kezdek az elején lenni, de amikor már a közepén lehetnék, amit előtte annyira szerettem volna, akkor én még az elején vagyok és utálom, mert elég a lelkesebbségből.
erről jut eszembe egy remek decemberi délután amikor a lelkesebbség következtében ittam egy hatalmas forrócsokit, hozzá m, és kitöröltem az összes üzenetet a telefonomból, részben mert unatkoztam, részben mert "új életet kezdtem"
aztán szerencsére, vagy sajnos, mire a hajvágásig jutottam volna kiderült hogy semmi értelme nem volt az egésznek, és fölöslegesen kezdtem új életet.
nem tudom mi van, pedig tudhatnám, sőt, elvileg tudom, csak nem érzem úgy hogy tényleg úgy lenne, ami elég zavaró, és néha megjelenik a tavasz is, aztán elbújik és már megint
e l é g i a
(ez akár viccként is értelmezhető, de olyan viccre gondolok amit nem gondolsz komolyan, de azért mégiscsak van benne igazság. mondjuk inkább azt hogy nem vicc de vicces?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi