bicimese 124. rész

...és az élet megy tovább, letelt a két nap, és én még mindig lelkes vagyok - bár mindenért lelkes vagyok azt hiszem. (tegyük hozzá ez nem negatív)

ma bicivel alkottam:-)
délelőtt mentem a verához, és naivan azt gondoltam hogy ha leszállok békásmegyeren akkor onnan zavartalanul áttekerhetek budakalászra és nem lesz semmi baj:-) így aztán véletlen feltekertem az autópályára, bicajon, közben a fülemben ordított a forever young, de főleg az hogy let us die young or let us live forever :'D mivel inkább örökké élnék, megálltam és az autópálya szélén békében visszatoltam a bicajt, és csodák csodájára csak két méterrel kellett volna odébb mennem hogy a bicikliútra keveredjek:-)

de odaértem:-) aztán megritkítottam vera haját (ez most egy időre visszafogta a hajvágókényszeremet), meg beszélgettünk, meg ettünk, meg megsimiztem a patit(:-)), aztán mentünk hogy találkozzunk a timivel és beüljünk vagyis kiüljünk az azték teraszára:-)

ezúttal az árpád hídon rontottam el az irányt, így egy kis kerülővel ugyan de csupán negyed óra késéssel megérkeztem:-) a dunaparton VÉGIG szembe fújt a szél, a váltómat elrontottam, a váci utcában elütöttem az embereket, és rájöttem hogy újabban félek a kocsik közt bicizni...szomorú.

de az azték ismét jó helynek bizonyult, marcipános forrócsokival, kis átjáróházzal, meg mindennel ami kell, és ismét rájöttem hogy a tökéletes kapcsolat: a barátaim:-)

fél7re mentem a gödörhöz (ahol az elmúlt három estémet töltöttem:'D) és már 25re odaértem így volt időm pisilni, szkunk pedig még meg is ijesztett, úgyhogy minden teljesen korrekt volt:-)
aztán befutott lunda és a parfümillatú testpermet(:-)), majd egy röpke másfél órás nyalókázás illetve teafűvelalkotás után megérkeztek a stipik is, úgyhogy minden a helyén volt és már megint volt egy szép esténk:-)

bár rájöttem hogy túl sokat alszunk mostanában. még csak negyedéjfél van és én már több mint egy órája itthon vagyok, és egészen biztos vagyok benne hogy kb 20 percen belül lefekszem aludni. sebaj, majd 31.-én:-)

de hogy a lezáró bicajozást se hagyjam ki: hazafele, miután lunda kijelentette hogy én meg fogok halni, többször is megpróbált ő maga meghalni, és még engem is megpróbált elütni!!!
nekem viszonylag jól sikerült a hazaút, leszámítva a táskábanturkálvakanyarodást, de az törvényszerűen bukik meg minden alkalommal.

összességében jóéjszakát!
ez pedig jobb mint az alphaville szerintem:-)