ma beültem a dongó "café"-ba, egy kedves csésze cappucino reményében, hogy békében olvasgathassak és megfüstöljem a gondolataimat. végülis csipkebogyó tea jutott, de a többi megvolt, és arra jutottam hogy...
(nem)
...igen, valóban jó lenne beköltözni a zenesuliba:-( onnan csak pár megálló a műterem, van sok zongora, és ha kinézek az ablakon akkor jobbra fákat látok, előre meg a troli madzagját:-) és csak két sarok a lamar, az odeon és a dongó (amit a mai nappal felvettem a majdnem-törzshelyek közé)
de hazajöttem.
és jól érzem magam, de mi sem természetesebb:-) rontaná az imidzsemet ha nem mosolyognék...!:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
megjegyzi