2010. február 13.

yesterday you told me 'bout the blue blue sky...

buh...zongoravizsga és rajz közötti helyzetjelentés: külsőre óóó, te jóóó ég. belsőre optimális februárvégi tavaszváró lazaság.

ha a zeneiskolából jövök haza és ráadásul még hétvége is van akkor mindig nagyon jól érzem magam:-) elképzelésem sincs, hogy hogy ment a vizsga. leültem és még a hangokra sem emlékeztem, csak játszottam valamit...és igaziból nem is hallottam magamat. viszont meglepően hidegen hagyott hogy a terem tele van emberekkel:-) ez jó. azért remélem nem volt nagyon borzalmas,de ami fontos:
SOHA TÖBBET SCARLATTI!:-) pontosabban ez a darab soha többet, azt nem tudom hogy scarlattit szeretem-e mert eddig bevallom őszintén nem ismertem.

igaziból semmi felszabadító nincs benne. mármint abban hogy letudtam a vizsgát. még jó is volt játszani. még a scarlattit is, ezért lelkiismeretfurdalásom van hogy nem szerettem...:-(

és most folytatom az előkészületeket a tavaszra:-) olyan gyönyörűen sütött a nap mikor jöttem haza fél12 körül:-) nagyon szeretem a napos délelőttöket. és lehet érezni hogy meleg..és fényes:-) csooodálatos volt... ha virág lehetnék csak napraforgó lennék:-) vagyis inkább pipacs, mert mégiscsak . de mondjuk egy napraforgó pipacs:-)

dejó lenne virágnak lenni:-) egy réten, csak pár hónapig. aztán elszáradnék vagy mittudomén... és közben megismernék egy csomó arra járó embert meg állatot, meg a csillagokat éjszakánként, aztán egyszercsak elszáradnék. még nyáron, a napon. tavasszal kinyílnék, aztán augusztus elején amikor jó meleg van elfonnyadnék. szerintem klassz lenne:-)

...and all that i can see is just another lemon tree.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

megjegyzi