eeeez van

kémia? hááátőőő...olyan tételt húztam, amiről nem is tudtam hogy van. vicces volt, legalábbis nekem annak tűnt, végül hármast kaptam, aminek nagyon örülök, mert amikor kijöttem azon gondolkodtam hogy akkor most megkapom-e a kettest:-) ne értsetek félre, nem vagyok büszke rá, hogy két hétre visszamenőleg nem emlékszem a kémiára (állítólag ezt akkor tanultuk.hát jó) de azért annyira nem érintett mélyen a dolog:-)

és akkor most nyár van...hát egy kicsit túl nyár van. azthiszem ismét sikerült kétszeresen teljesítenem a tervet...:-) mert hogy nekem az kell hogy minden nap legyen vmi progi, valami margit-sziget vagy libegő, esténként teázunk, vagy csak úgy elvagyunk, vagy elmegyünk valahova mókázni...szóval csak nyugisan. de most (is) sikerült úgy szerveznem, hogy nyugisság nélkül átfedésben van minden...

és az olyan rossz amikor reggel meg kell tervezni a napot szépen, hogy mindenhova odaérjek... (most is éppen az éjszakai buszokat nézem gondolatban...neeem, inkább blogot írok.nem fogok hazajutni)

na mindegy, most ma meg holnap vagyok csak betáblázva, sőt csak ma délutántól holnap estig, ráadásul tulajdonképp egy szavam sem lehet, mert ma rajzolok a rajzsuliban, aztán rajzolok máshol, aztán csajokkal romkert, és ez mind tőőőkjóóó lesz, meg aztán holnap is délelőtt rajz, rajz után talk. ottóval, aztán íjász bellaverával szóval tulajdonképp király lesz minden csak nagyon sűrűűűűn...

azért nem panaszkodhatok, mert végülis csupa jó dolog történik velem, csak néha elfelejtem észrevenni. pénteken is (vagy szombaton? nem is tudom) jöttem haza és találkoztam az utcán a cicával, akit már olyan régóta szelidítgetek. (szombat, mert emlékszem hogy világos volt) és megint megpróbáltam egy kcisit jobban összebarátkozni vele, és SIKERÜLT:-) alig fél percig kellett csak ciccegnem és odajött és hangosan nyávogott, és megvakargattam a fülét, és akkor felfordult (úgy a hátára, amikor lehet a pocakját simogtani:-)) és naaaaaaagyon édes volt:-)

és egészen tiszta cicának tűnik, fehér és szürke, és mintha még nyakörve is lenne, szóval talán barátok maradunk:-)

egyébként továbbra is keresem az olyan dolgokat/pillanatokat, amikért érdemes élni, és egészen vidám lettem tőle:-) próbáljatok úgy elmenni valahova, hogy azt keresitek, hogy miért volt érdemes elindulni. nagyon hasznos, mert egy csomóóó szép dolgot észre lehet venni, és én pl. egészen feldobódok mindig:-)

(lesétálni a logodi utcán miközben szemben megy lefele a nap...cica a kertből...visszamosolygós kedves emberek...50es anyuka még mindig szeretettel vigyáz a felnőtt down-kóros fiára...bicajos megáll a másik bicajos mellett, mert úgy látja hogy nincs teljesen jól. csak hogy megkérdezze hogy minden rendben van-e, és nem segíthet-e valamit, pedig idegenek voltak...zöldséges a várfok utcában...81. házassági évforduló egy újságcikkben...)szóval keresgéljetek csak, mert soksokminden van, aztán meséljétek el nekem is, mert néha én is csukott szemmel és füllel mászkálok:-)