megtelve

minden szempontból, és kizárólag jó értelemben. (majdnem kizárólag, de 99,99999999%ban, és a maradék 0,0000000001%ban is csak a saját hülyeségem miatt nem-remélem)
mindenek előtt most ettem meg a világ legtökéletesebb sajtos-szendóját, felturbózva paradicsommal és majonézzel. tökéletesen megkoronázta a tervezetten tökéletes hétvégét:-) majdnem tökéletes hétvégét. de ezt néha így gondolom, aztán meg máshogy, tehát tulajdonképp tökéletes volt.

péntekkel kezdődött. a délelőttöm elég unalmas volt, illetve csak a szokásos. délután pedig elmentem improra, és rájöttem, hogy még midnig nem tudok improzni, de semmi vész, van két fantasztikus művem a vizsgára:-) aztán szaladtam tovább rajzolni. igaziból egy kicsit tartottam tőle, mert nem szeretek sok számomra idegen de egymást jól ismerő ember közé becsöppenni. de aztán tőőőkjóóó volt, mert annak ellenére hogy elkéstem az elsők közt voltam, és egészen összebarátkoztam a többi (szám szerint kettő) kockással. illetve csak a danival, mert az anna már nem kockás, hanem felvételizni készül. :-) és annak ellenére, hogy elképzelésem sem volt arról, hogy hogyan kell megfelelő kockát rajzolni egészen belejöttem. (nem túl sok sikerrel ugyan, de ettől csak nőtt a lelkesedésem...:-))
10 körülre értem belláékhoz, és nagyon vidááám voltam, ráadásul azzal fogadtak, hogy kiválasztották nekem a húsmentes pizzákat, és nekem már csak azok közül kellett választanom egyet:-)
a szokásos helyzetfelmérés után felhívtuk a pizzásokat, a csajszi elég értetlen volt, egy kicsit buta is, de semmi gond, csak sikerült elmondani hogy "szeretnékegy32centismozzarellátmegegy32centisvegetáriánust"
és innentől kezdve szokásosan csajbuliztunk, bár mindenki kicsit fáradt volt, meg miegymás, nem is húztuk sokáig.
másnap reggel korán keltünk, vera ment babázni, én meg sportnapolni. bella meg tuajdonképp csak azért kelt fel hogy minket kiengedjen...:-) a sportnapolás jómóka volt, bár kicsit fáradt voltam, és nem túl motivált, de nem a sportoláson volt a hangsúly. legalábbis nekünk nem, értem ez alatt orsit meg ént, merthogy felidéztünk jóóó sok jó de főleg rossz emléket:-) és így utólág...hát igen, egy kcisit vicces....
sportnapolás után mntem rajzolni, útközben beszerztem egy szép nagy grapefruit-ot meg egy epres-kivis joghurtot, hogy ebédeljek. a rajz ismét jó volt, volt egy kockám, ami JÓL SIKERÜLT!!! egészen büszke vagyok magamra:-) és rájöttem, hogy mi az amit még rosszul csinálok, remélem mostmár mindent t5udok, hogy hogyan kell. eddig is azt hittem ugyan hogy mindent tudok, ezért várom a keddet:-)
8körül értem haza, ha jól emlékszem, és ettem. már saci is itthonvolt, végre hazajött pamplonából, úgyhogy a szombat estén is kellően jó volt:-) magunkhoz képest ismét korán aludtunk el, és ma reggel...
feltápászkodtam emgint korán, hogy elmenjek a 9es misére, és ez többé-kevésbé sikerült is, aztán kirándultammmmmmmmmmm:-):-):-)
egy egészen laza vasárnapi sétát terveztem, 7 km, semmi extra, persze nem gondoltam bele hogy a hármashatár-hegy az valami magas dolog, de egyáltalán nem volt vészes, nehogymár ne tudjak a szar kis magyar hegyekre felmászni, főleg hogy a hármashatáér-hegy nem egy kékes...:-) mindenesetre jobban elfáradtam mint ahogy terveztem, de lehet hogy ez az alapfáradtság következménye.
végül rossz iránba kanyarodtam, ezért ugyanazon az úton, de egy kicsit hosszabban jutottam fel a hegyre (hűvösvölgyből indultam 1kor és háromra már fent voltam... meglepő)
ott meg napoztam, olvastam, ettem egy narancsot mandulával, meg ilyesmi, aztán tovább.
eredetileg le akartam menni a zöldön a szépvölgyi útig, de aztán arra jutottam hogy miért ne mennék egy kcsiit tovább az árpád-kilátóig, ami nagyons zép volt és nagyon klassz, és végül a 11es buszhoz lyukadtam ki.
ahol egy néger pasi angolul kezdett beszélni hozzám. meglepődtem és nem értettem, és miután kihőzta belőpem a nevemet meg a koromat, meg hogy nem itt lakom a hegyen hanem "dávn!dávn!"(:-)) valszeg feladta. a többi mondat/kérdés után csak kedvesen néztem, majd vfadul hajtogatni kezdtem a térképemet. végül elköszönt és leszállt. (huh----)

most még jobban fáj a lábam, de nagyon kalssz volt, imádom az erdő illatát, meg a fákat, és a madarakat, még egy mókust is láttam, és közben csupa jó, (vagy inkább borzalmasan rossz) dologról gondolkodtam. és rájöttem, hogy ez a hétvége végre olyan volt amilyet terveztem. és TAVASZ van!:-)
őőő...egyéb gondolataim meg vagy elfelejtődtek, vagy nincs kedvem leírni, vagy nem akarom leírni...
mindenestre rég éreztem magam ilyen jól, bár néha elbizonytalanodom:-)