tükör

"-katharina - kérdeztem -, ha valaki elvenné, vagy összetörné azt, ami számodra a legkedvesebb, ugye szomorú lennél?

-nem csak szomorú - mondta -, hanem őrülten dühös lennék.

-látod, az Isten is szomorú - mondtam -, azt nem tudom, hogy őrülten dühös-e, de abban biztos vagyok, hogy nagyon szomorú, mert tőle is sokan elveszik azt, ami számára a legkedvesebb.

szünetet tartottam.

-az ember a legkedvesebb Isten számára? - kérdezte henni.

hát nem bámulatra méltó? - gondoltam, és gyorsan válaszoltam.

-igen!minden bizonnyal.mi vagyunk Isten számára a legkedvesebbek.

aztán feltettem hannah-t az asztal közepére, és arra kértem, hogy maradjon egy picit állva. rövid élcelődés után maguktól jöttek rá a gyermekek arra, hogy amit látnak az egy gyermek, egy kislány, egy ember, egy arc, egy szempár, és amikor azt kérdeztem, hogy látnak-e még valamit az arc mögött, akkor épp olyan gyorsan válaszoltak: a gondolatokat, az érzéseket, a szívet, a lelkiismeretet, a félelmet, a szeretetet, a ki nem mondott szavakat, a nyelvet.

természetesen ez csak egy rövid összefoglalá, hiszen mindez hosszú időbe telt, és közben néha nevettünk is. hannah elpirult, de azért nem volt számára kínos. mintha az iskolában történt volna: anyagot gyűjtöttünk a témánkhoz: ki vagyok én?

hannah mostmár leülhetett az asztal szélére, ugyanis elfáradt a sok állásban.

-valamit meg kell magyaráznom.

-ismét? - kérdezte alexander.

-igen, de csak röviden. hannah, ha ismét felállnál!

felállt.

-az én régi, vaskos Bibliámban az áll, hogy Isten teremtette az embert.

-igen, a földből valót!

-nagyszerű, alexander, de az, aki a földből vétetett, egyben tükör is, és emlékmű. minden emlékmű emlékeztet valamire, és minden tükör mutat valamit. így hát hannah, most itt te vagy az Isten emlékműve, és mindenki, aki téged néz Istenre kell, hogy emlékezzen. de tükre is vagy az Istennek.aki rád néz, annak látnia kell, hogy miként tükröződik benned az Isten."

/peter spangenberg/